A lánglelkű táncos

Részletek

Portré

2023. február 16. csütörtök, 09:10

A tűz nem csak a szemében és a lelkében lobog, Molnár Hajnalka egész életének ugyanis fontos szereplője a láng. A légtornász-tűzzsonglőr előadóművész számára hosszú út vezetett Gárdonyig, ahol végül családot alapított, s melynek közelében mozgásstúdióját is létrehozta. Tavaly még babával a pocakjában zsonglőrködött, most pedig már egy éves kislányával a kezében teszi ugyanezt. Otthonában fogadott bennünket Hajnalka, aki több mint hatszáz gyermeket ismertetett meg eddig a mozgás szeretetével.

Molnár Hajnalka számára a gyermekek tanítása és bevezetése ebbe a világba igazi életcél és öröm

Hosszú út vezetett Molnár Hajnalka számára a Velencei-tóig – ezt azonban már itt, tóparti otthonában meséli, kisbabájával a kezében. Kiteljesedve, kinyílva, boldogan osztotta meg a Velencei-tó magazin olvasóival élettörténetét. – A Velencei-tóhoz hosszú út után érkeztem. Szatmárcsekéről származom ugyanis, Tisza-parti lány vagyok. Szatmárvidéken születtem, ott is nőttem fel – meséli Hajnalka, aki már akkor is úgy érezte, menni kell, világot látni. – A környezetemben minden elérhető közelségben volt, mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit messzebb – vállalva ezzel az utazásokat. Kecskeméten tanultam tovább pedagógiai főiskolán, tanítónéni és rajz szakos tanár lettem. Mindig éreztem, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Édesanyám óvónő volt, így én magam is már gyermekkorom óta foglalkozom gyerekekkel. A mozgás szeretetét pedig édesapámtól örököltem. Olyan ösztöntáncos volt, hogy az elképesztő! Rengeteg lagzira jártunk, s mindig együtt táncoltunk édesapámmal. Bárhová mentünk táncolni, mi váltunk mindig a társaság középpontjává. A ritmust, életérzést azóta is hordozom magammal, amit tőle kaptam. Az előadóművészeti alapok gyökere is valahonnan innen indulhatott.

A mindent megváltoztató pillanat
A tánc tehát mindig ott volt Hajnalka életében, mégis azt érezte, ezen belül is kell valami, ami nagyon az övé… – Egy szép napon, főiskolás koromban elmentem egy fesztiválra, ahol tűzzsonglőrök léptek fel. Ebben az időben – a 2000-es évek elején – még nem volt ez szokványos dolog. Csodálatos látvány volt, ahogy az előadóművészek a szalmabálákat felgyújtották a nagy rét közepén, és akörül tűzzsonglőrködtek. Abban a pillanatban tudtam, hogy én ezt akarom csinálni. Nem az volt tehát, hogy úgy éreztem, én ezt kipróbálnám, hanem azonnal tudtam, ez az én utam. Vissza is ment a kollégiumba, ahol azonnal elkezdett kísérletezni:
- Készítettem egy úgynevezett ’meteort’, pedig azt sem tudtam, miből is áll pontosan. Csak megtömtünk a barátnőmmel két zoknit alufólia galacsinnal és próbálgattuk, hogy kell pörgetni.

„Hajni már megint pörög”
Akkor még az internet sem nyújtott nagyon segítséget ebben a témában a lányoknak és tanulni sem lehetett kitől. Ettől még Hajni folyamatosan próbálkozott és gyakorolt, nem véletlen hát, hogy a kollégiumban, amikor meglátták kísérletezés közben, csak annyit mondtak: „Na, Hajni már megint pörög!” Ettől a naptól kezdve napi szinten „játszott” a tűzzel, mindamellett, hogy kipróbált számos mozgásformát a hip-hoptól kezdve az aerobikig, s közben elvégezte a kortárstánc-instruktori képzést is. – Majd eljött a pillanat, amikor a Magyar Légtornász Egyesület meghirdetett egy képzést, amely épp jó időben érkezett az életembe. Merthogy pedagógusoknak írták ki, én pedig már pedagógus diplomával a zsebemben tudtam erre jelentkezni. A zsonglőrködésből igen magas szintre jutott tehát Hajni, átvitt értelemben és légtornászként a valóságban is.
– Azt szoktam mondani, hogy a beletett idő és munkaóra előbb-utóbb mindenképpen meglátszik, bárki bármit csinál. Ha valaki sokat foglalkozik valamivel, s ha még van hozzá elhivatottsága is, akkor eléri a céljait.

Egy gárdonyi előadáson, még babával a pocakban

Tanárnéni a tóparton
Kecskeméti bábszínházi világ után érkezett Agárdra Hajni 2015-ben. Nyugalmasabb, kiszámíthatóbb életre vágyott, így tanítónéni lett a helyi iskolában. Persze a mozgás szeretetét itt is át akarta adni a gyerekeknek, ezért zsonglőr szakkört indított. Ebből épült fel az első Pirkompánia csapat, velük járta az országot Hajnalka. Egy hétéves munkafolyamatot követően – már légtornászi végzettséggel a zsebében, rendezvényszervezői és oktatói tapasztalattal a háta mögött aztán, hosszú évtizedek munkájának gyümölcseként létrehozta Fehérváron a Hajnal Mozgástér stúdióját is. – Nagyon tehetséges gyerekeket tanítok, akik egy részének komoly versenyzői ambíciói vannak. Oktatói munkámban igyekszem erre hangsúlyt fektetni, de arra is, hogy előadóművészeket képezzek. Azt vallom ugyanis, hogy nem mindenkinek kell és nem is mindenkinek való a versenyzés világa. Az előadó művészet azonban életérzés, olyan energia, amely feltölt, és ez mindenki lelkének jót tesz. Ezért is szeretnek annyira a gyerekek Hajni stúdiójában mozogni, ahol mindenki képességei és tudásszintje szerint jár egy-egy csoportba, és nem korosztály szerint. A közösség szintén fontos tényező itt, Hajninak ugyanis lényeges, hogy a diákok együtt is jól érezzék magukat nála. Az pedig, hogy kinek mikor ad a kezébe először tüzet, nagyon izgalmas kérdés a stúdióban.

Beavatás a tűz világába
– Az edzéseken mindig figyelem, kinek kezd annyira finomodni a mozgásrendszere, ami már az előadóművészet irányába vihető. Még nem az, de már láthatóan alakul benne annak a tudata, hogy a testünkkel beszélünk. Merthogy a technika fontos, de annál többre van szükség, azt kell elrejteni a tánc köntösében. Amikor tehát látom, hogy valakinél ez már kezd kialakulni, felajánlom a lehetőséget. Az első tűzgyújtásnak van egy beavatási szertartása, amely mindig izgalmas, hiszen különleges atmoszférája van. A felkészítésben a beavatásra várókat mindig segítik a nagyobbak, akiknek bátorító szavaiban Hajni mindig felfedezi saját korábbi tanításait. S ez az, ami igazán büszkeséggel tölti el a stúdióvezetőt, aki szerint ezért működik jól a csapatszimbiózis, a közösség.

Hajnalka immáron anyukaként, otthonában – élete legjobb formájában
Fotók: S. Töttő Rita, Kőmíves András

Jobb formában, mint valaha
Tavaly azonban gyökeresen megváltozott Hajnalka élete. Előtérbe került ugyanis a családalapítás, melyhez férje személyében tökéletes társra talált. 2021 nyarán Gárdonyban, majd pedig augusztusban Székesfehérváron, a Királyi Napokon még fellépett, nagy pocakkal, ám akkorra Lolka – az azóta kibújt pici lány – már meghatározta a zsonglőr-kismama mozgásának maximumát. Gyermekük első születésnapját 2022 novemberében ünnepelték. Az édesanya már nyáron igyekezett visszarázódni a mozgásba, ősz kezdete óta pedig már teljes erőbedobással végzi a munkát. S amikor kérdezem, a kislánya mikor csatlakozik a csapathoz, jön is az egyértelmű válasz. Hiszen már rég csatlakozott! – mondja Hajni mosolyogva: hiszen tudjuk, már anyuka pocakjában is a csapat része volt.