Ahol a könyv és a vevő egymásra talál - Aki kisgyerekként a kilencvenes években nála vásárolta az első könyveit, ma a gyerekeit hozza vissza

Részletek

Kultúra

2020. július 08. szerda, 13:05

A Gárdonyi Antikváriumot 1992-ben nyitotta meg Kárpáti Miklós és felesége, a boltprivatizáció miatt megszűnésre ítélt gárdonyi könyvesbolt helyén. 1992-ben így Gárdony lett a legkisebb lélekszámú település az országban, ahol antikvárium működött. Ekkortájt országszerte sorra nyíltak a használt könyveket árusító boltok, a nagy konkurencia és a kicsinek tűnő piac miatt nem jósoltak nagy jövőt az antikváriumnak. A kezdés elkerülhetetlen nehézségei után azonban – a borúlátó jóslatokra rácáfolva – az üzlet azóta is folyamatosan működik, s az elmúlt három évtizedben a tókörnyék kulturális életének egyik stabil pontja, találkozóhelye volt és az ma is.

– Nagyon korán, jóval az iskola előtt elkezdtem olvasni és ezt a szenvedélyt azóta sem hagytam el. Érettségi óta a könyvek és más nyomtatványok bűvkörében élek: három év könyvtároskodás után kerültem az antikvár szakmába, immár negyvenöt éve.
Az első másfél évtized az ismeretszerzésé volt, az akkori – az állami keretek között is nagyjából piaci alapon működő – antikvár munkával, a könyvek kereskedelmi értékelésével való ismerkedés, ekkor végeztem el a könyvtár-történelem szakot az ELTE-n, vezettem a budapesti antikváriumokat irányító Antikvár osztályt, szerveztem könyvárveréseket és persze olvastam - szakirodalmat, történelmet, szépirodalmat, szórakoztató irodalmat, de szinte nincs olyan terület, amibe bele ne kóstoltam volna. A hozzám tartozó üzletek munkáját látva kezdett körvonalazódni bennem egy olyan antikvárium képe, amely a szakmai tudást, a jó kínálatot és a vásárlókkal való jó személyes kapcsolatot fogná egységbe – meséli Kárpáti Miklós, akinek kötetek ezreinek helyet adó üzlete igazi szellemi centrum. Az antikvárius a rendszerváltás idején még levezényelte a budapesti antikváriumok megmaradását lehetővé tevő kedvezményes privatizációt, aztán egy év nagybolti munka után úgy döntött, lakóhelyén, a Velencei-tónál fogja megvalósítani az ideálisnak tartott és neki is örömöt hozó antikváriumot.

Kárpáti Miklós a kötetei közt: a hely, ahol a személyesség továbbra is a mindennapok része s ahol minden könyvnek története van

Az öröm a személyes kontaktban van
– Ez a személyességre törekvés talán magyarázatra szorul, hiszen a kereskedők egy része ma a vásárlóban csak az áruját megvenni képes „erőforrást” látja. Úgy vélem, aki a kultúra értékeinek a közvetítésével foglalkozik, annak sokkal többet kell önmagából hozzáadnia a „termékéhez”, mintha szivattyút vagy pamutzoknit árusítana. Nyitottnak kell lenni és – ha a vevő igényli – a könyvhöz hozzá kell adni tudást, világlátást, személyiséget. A jó antikvárius szeret és tisztel. Szereti és tiszteli a könyvet, amit valakitől egy reménybeli vásárló számára megvesz és megtiszteli az eladót és a vásárlót a figyelmével, tudásával. Nem erőlteti az eladást, mert nem csak eladni akar, hanem a könyv és a vevő egymásra találása a célja. Ráadásul ha ad, kap is: megelégedettséget, örömöt és tudást is. Pályafutásom során én is nagyon sokat tanultam a vevőimtől! – vallja be a vérbeli gárdonyi antikvárius. Aki úgy véli, mindezt valamennyire sikerült megvalósítania. Legalábbis a jelek erre utalnak. Az a távol lakó vásárló, aki 10-15 év kihagyás után úgy jön be az üzletbe, hogy „újra itt vagyok”, kellett, hogy kapjon valamit, valami különlegeset, amire ennyi év után is emlékszik.

Az érték a visszajelzésben van
– Sokan kérnek, ajánljak könyvet saját maguknak vagy ismerősüknek – ez bizony legtöbbször nem egyszerű feladat, de ha jön a visszajelzés, például hogy „telitalálat volt”, az százszor többet ér, mint az így eladott könyv... – mondja Miklós, s hozzáteszi: – Higgyék el, nagyon jó érzés az is, hogy aki kisgyerekként a kilencvenes években nálam vásárolta az első könyveit, ma a gyerekeit hozza vissza ugyanezért…

Jó tíz éve webáruháza is van az antikváriumnak., könyveik egy kisebb része oda is felkerül.
– Ez ugyan ellentmond az előzőekben részletezett célomnak, a személyességnek, de reményeim szerint csak látszólag, hiszen magam készítem a bibliográfiai igényű leírást, többletinformációkat és ha szükséges, értékelést is adok hozzá, a megrendelőkkel pedig magam levelezek. Kísérlet ez: a személyességet lehetőség szerint megőrző „kézműves webáruház”-zal való próbálkozás.

A Gárdonyi Antikvárium – közel harminc éve működik s ma is a térség egyik fontos szellemi műhelye

A Gutenberg-galaxis tovább él
– Sokszor kérdezik tőlem, van-e jövője a könyvnek, hiszen a közhiedelem szerint vége a Gutenberg-galaxisnak, leáldozott a nyomtatott könyveknek. Számtalanszor hallani: a legifjabb generációnak már az a furcsa, ha a szövegnek fizikai kiterjedése is van: ha nyomdafestékbe, papírba és vászonba csomagolják. Igaz az is, tömegek igyekeznek mindenáron szabadulni otthoni könyveiktől. Hányszor hallom: „Ha nem veszi meg, megy a kukába!” – amire persze egyetlen válasz lehetséges: „Ez nem az én döntésem lesz, hanem az Öné!”
Általánosságban nézve, valóban csökken a könyvek ázsiója, de ahogy Miklós látja, az igazi törésvonal nem a nyomtatott és elektronikusan rögzített szöveget olvasók között húzódik, hanem az elmélyült, illetve csak a felszínt karcoló olvasási szokások, igények között.
– Ezért nem látom sötétnek a könyvek jövőjét. A valódi olvasóban, bármit is olvas, meglesz az igény, hogy a számára fontos művet fizikai valójában is birtokolja. Ha kevesebben is lesznek, de mindig lesz, aki számára nem csak az adott szöveg gyors megszerzése a cél, de fontos annak a megértést is segítő megjelenése és esztétikus „csomagolása”. Egy mívesen megformált könyv ráadásul három érzékszervnek is örömet okoz: látvánnyal, tapintással és illattal gazdagít. Arról aztán nem is beszélve, ha kedves könyvünkben még az író keze vonását, dedikációját vagy aláírását is magunkénak mondhatjuk…

Hobbi a hivatáshoz
Kárpáti Miklós szerencsés ember, mondja, mert teljes az élete: teljes családban él, gyerekekkel, unokákkal, a munkájában örömét leli és ami még fontosabb, a feleségétől mindig megkapta ehhez a támogatást, az érzelmi hátteret. Az antikvárium révén személyes kapcsolatokban is sokat gazdagodott az elmúlt 28 évben.
S közben, a munka mellett izgalmas és hivatásához méltó hobbija is lett: a helytörténet. – Több évtizede gyűjtöm a Velencei-tóhoz, településeihez kapcsolódó fényképeket, nyomtatványokat, majd az adatokat is. Az elmúlt években belekezdtem ezek feldolgozásába és közreadásába, elsősorban a Gárdonyi Antikvárium facebook-oldalán. Mindig is szerettem írásban – afféle botcsinálta népművelőként – megosztani az ismereteimet másokkal, így ez számomra kikapcsolódás, öröm is. Úgy tűnik, másokat is érdekel, sokan várják a friss bejegyzéseket.

STR
(Fotók: S. Töttő Rita)