Egyetemes kontúrok, természeti formák - Új állandó kiállítás Kápolnásnyéken Szűcs László szobrászművész munkáiból

Részletek

Kultúra

2024. július 18. csütörtök, 08:19

Újabb kulturális csemegével gazdagodott a Velencei-tó térsége: különleges pavilonokban, állandó kiállításon láthatók Szűcs László szobrászművész alkotásai Kápolnásnyéken, a Vörösmarty Emlékház és a Liszt Művészház szomszédságában. Lenyűgöző életmű lelt otthonra.

Simon Rozália készítette érme és Szűcs László album is készült a galéria megnyitójára, melyek a helyszínen kaphatók. Fotók: S. Töttő Rita

2024 májusában költözött Kápolnásnyékre Szűcs Lajos szobrászművész életműve, melynek lenyűgöző gyűjteményéből állandó tárlatot hozott létre a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola, a Velencei-tavi Kistérségért alapítvány és a Velencei-tavi Terület- és Településfejlesztési Nonprofit Kft. A kiállítás anyagát L. Simon László mentette át a jövőnek, a Covid járvány idején, művészi pályájának legaktívabb időszakában elhunyt alkotó munkáinak felvásárlásával. Így a tárlat kurátoraként - Bak Andrea, Marosfalvi Ákos, Miklovics Gyula, Bucsi Áron, Kontur András, Rodics Eszter és Varga Csaba segítségével – a maga nemében páratlan anyagot állított össze és helyezett el egy építészeti és grafikai szempontból is méltó kiállítótérben. E szavakkal ajánlja L. Simon László a művészetet kedvelő közönség figyelmébe a gyűjteményt:
Markáns arc, nyitott tekintet és férfias kézfogás – ez jut eszembe az első találkozásunkról. Mindez elég volt ahhoz, hogy azonnal megértsük egymást, ami az alapja volt annak, hogy kellő nyitottsággal közelítsek összetett alkotói tevékenységéhez. Pályáját tanulmányozva két dolog nyűgözött le: az a kemény munka, amit régi mesterek kőszobrainak és műemlék épületek díszítőelemeinek restaurátorként elvégzett, illetve – Wehner Tibor művészettörténész szavaival élve – „fantasztikus mesterségbeli tudással megformált, remekbe szabott előadásmóddal élő alkotásai”. S az is, hogy a – korunkban egyre kevésbé értékelt – mesterségbeli tudás nála alázattal és szorgalommal társult, aminek egyenes következményeként a kemény márványból készült szobrait is maga faragta, csiszolta. Szűcs Lászlót nem vette körül inasok, segédek, a keze alá, vagy éppen helyette dolgozó tanítványok hada. Büszke lehetett arra, hogy mindent a saját erejéből ért el az életében.

A Szűcs galéria avatásán L. Simon László, Závogyán Magdolna és Podhorszki István is megtekintette a tárlatot

Az a szobrászati nyelv, ami a sajátja volt, aminek számos párhuzamát láthatjuk a hazai és az európai kortárs képzőművészetben, a természetéből és jellegéből következően könnyen átcsúszhatott volna a giccs ingoványos területére. Szűcs László ezt a kockázatot következetesen kikerülte, s ennek az alábbi okait látom: egyrészt példának tekintette a választott mestereinek Brâncuşinak vagy Henry Moore-nak a formai tisztaságát, másrészt a restaurátori munka mindig visszarángatta a rögvalóságba, s a klasszikus értékek tiszteletéhez, harmadrészt a megélhetését nem az autonóm szobrászat biztosította, ezért sem kellett a divatos irányzatoknak és a lakberendezői igényeknek megfelelő szobrokat készítenie, így sem a megrendelőkkel, sem önmagával nem között kompromisszumot.
Minden szobrászati anyagot magabiztosan használt, nem volt olyan részterülete az alkotási folyamatnak, amiben ne lett volna otthon. Agyagból mintázni, gipszet önteni ugyanúgy tudott, mint fába vagy kőbe faragni gondolatait. S láthatólag a finoman megmunkált bronz szobrai is szakmai magabiztosságáról tanúskodnak. Egyetlen dolgot hiányolhat az utókor: kisebb márványszobrainak többségét szívesen látnánk nagy méretben köztereinken, ezzel is árnyalva és változatosabbá téve az utóbbi évtized emlékezetpolitikai küzdelmeinek alárendelt honi köztéri szobrászatot.

Napfényes terek a kápolnásnyéki kiállításon – gazdag életút lenyomata látható gyűjteményben

Szűcs László 1954-ben született Hódmezővásárhelyen. Túl a hatvanon is életerős és tervekkel teli ember volt. Sosem hittem volna, hogy egy folyamatos fizikai munkát végző egészséges férfit olyan hihetetlen gyorsasággal fog leteríteni a covid vírus, mint ahogyan vele elbánt. 2021-ben a szülővárosában rendezett temetésén azon gondolkodtam, hogy a nagyszerű restaurátori pályája mellett éppen most tudott volna kiteljesedni az autonóm alkotói tevékenysége is. Ugyan ezt a korai és hirtelen halála meggátolta, a barátai és tisztelői úgy gondolták, érdemes életművének egy részét egyben tartani és bemutatni a nagyközönségnek. Ezért vásárolta meg a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola a szobrait, plakettjeit és érmeit, hogy az így létrejövő gyűjtemény egy részéből állandó kiállítást rendezzünk be.

A Liszt Művészház, a Vörösmarty Emlékház és a Csajághy Laura Szabadtéri Színpad szomszédságában található galéria állandó tárlat helyszíne

Szűcs László (1954–2021)

1973-ban érettségizett a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola díszítőszobrász szakán (mestere Tóth Sándor volt). Még ugyanebben az évben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskola kőszobrász-restaurátor szakára, ahol egy év kötelező katonai szolgálat után, 1974-ben kezdte meg tanulmányait. Ez idő alatt több éven keresztül kisebb-nagyobb munkákat végzett az akkor még működő Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál, mint szerződéses díszítőszobrász illetve segédrestaurátor.
1980-ban szerezte meg a kőszobrász-restaurátor művész diplomát (mesterei: Lisztes István és Antal Károly voltak). Diplomamunkája a régi lebontott Atheneum Nyomda klasszicista épülethomlokzaton található két nagyméretű kőszobor nőalak restaurálása volt.
Restaurátori munkái mellett önálló szobrászművészeti feladatok kivitelezéseiben is szerepet vállalt. Mestere, Antal Károly szobrászművész irányítása mellett részt vett Amerigo Tot Gödöllőre készített 150 m2-es domborművének nagyított gipszminta kivitelezésében, valamint 2 nagyméretű szobor „Lovag és heroldja” Anjou-kori figuráinak rekonstrukciójában.
Friss diplomásként az akkori Német Szövetségi Köztársaságban római kori épületmaradványok restaurálásához csatlakozott 1981-ben és 1983-ban Weiβenburgban, illetve 1985-ben Kemptenben.
Restaurátori munkái mellett jelentős szobrászművészi tevékenységet is folytatott. Munkáival rendszeresen részt vett önálló és csoportos képzőművészeti kiállításokon, Magyarországon és külföldön egyaránt, kimagasló alkotásokat hagyva az utókor számára.
A Magyar Restaurátor Kamarának és a Pomázi Művészek Társaságának is egyik alapítója volt, valamint tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Szobrász Társaságnak is.

Modern dizájn – a Szűcs galéria pavilonja Kápolnásnyéken

Idézetek Szűcs Lászlóról

„Jóllehet pályája korai szakaszában alkotott természetelvű, a natúrához hű, figuratív kompozíciókat is, művei az erőteljesen stilizált, s hangsúlyosan az elvonatkoztatott kisplasztikák és kisszobrok plasztikai világába kalauzolják befogadóit.”
Wehner Tibor

„Szűcs erotikus tartalmú szobraiban, az akt-torzókban, a gyümölcsre emlékeztető organikus formáiban a nőiséget fogalmazza meg.”
Bálványos Anna

„Torzói formailag talán a löszbabákat, a folyómederből kikerülő homokkő alakzatokat idézik, csakhogy emberszerűségükkel gyakran az ázsiai füves puszták nomád szkítáitól a kunokig alkalmazott, a kőtömb természetességét meghagyó kamennaja figurákra is emlékeztetnek. […] Szűcs László legtöbb alkotása a jin és jang elmélet szerint, a férfi és nő nemi szervének kerekded, gömbölyű, ovális és hosszúkás, finom bevágással, behajlítással, befordítással való természetes ábrázolása.”
Szenti Tibor

„A kiállításnak […] sikerült igazolnia, hogy a Möbius-szalag ma is központi jelentőségű alakzat, tipológiai, szimbolikus és esztétikai szempontból egyaránt. […] Ami pedig a művészetet illeti, a Möbius-szalag lehet egyszerűen csak ürügy valamilyen tartalom közlésére, de lehet egy koncepcionális rendszer része is, mely új vizuális gondolatmeneteket eredményez.”
Beke László

„A modernitás immár klasszikusnak ítélhető szellemét sugárzó Szűcs László-művek körében […] a tradíciók tiszteletben tartásával úgy vélekedhetünk: mintha az alkotó kéz nem is a tudatosan kidolgozott szobrászi programnak, hanem az isteni természet törvényeinek engedelmeskedve végezné művészi munkáját.”
Wehner Tibor

„Szűcs László szobrai annyira beszédesek és annyira önmagukról a vizualitás nyelvén mindent elmondanak, hogy talán nem is kell lefordítani szavakra és mondatokra, olyan szép az anyag, a formák esztétikusak, feszítettek, plasztikusak, megjelennek bennük üregek, külső és belső formák, izgalmas a forma kezelése, az árnyék hatása, hogy azt hiszem, tényleg nem érdemes ecsetelni, hogy mitől szépek. Az organikus formák és a térben szerveződő matematikailag, geometriailag leírható formáknak az összeházasítása, összevonása. Ez az, ami különös egyéniséget és izgalmat ad Szűcs László szobrainak.”
Farkas Ádám

„Szűcs László szobraiból ősi, elemi erő sugárzik, mintha a hegyi patak vagy a hullámzó tenger mosta, pörgette, csiszolta volna őket ilyenné; időtlenné válnak, egyszersmind egyetemessé. Vágyat érez az ember, hogy megsimítsa, körbejárja őket, mert minden nézetből újat adnak.”
Végh Károly

„Szűcsnél elmondhatjuk, hogy nála a természet formái a döntőek. A természet karakterei, a természetes formák, tehát ez a plusz hozzátoldás is nagyon fontos. Az ő művészetében semmi nem kimódolt, semmi nem erőszakos. Valamilyen nagyon ősi természetesség van jelen ebben az egészen különös műtárgyvilágban.”
Feledy Balázs

„Szűcs egy anyagból készült munkáinál a benne lévő duzzadó őserőt, vitalitást és a letisztult forma egységét látjuk, a többféle anyagot ötvöző szobrainál viszont különféle méretű és irányú forma kapaszkodik szervesen egymásba.”
Kéthelyi Eszter

„Főiskolás évei alatt ismerkedett meg a nagy szobrászelődök munkásságával. Közülük legnagyobb hatást Brâncuşi, Henry Moore, illetve Borsos Miklós művészete tett rá. Mint nagy elődei, műveiben ő is kereste, keresi, és meg is találta a harmóniát a természettel és az anyaggal.”
Molnár György