A Vörösmarty-ház – Vörösmarty után

Részletek

Kultúra

2020. december 09. szerda, 10:49

A Velencei-tó környékén álló kastélyok és kúriák közül számos épületben azon családok leszármazottai éltek a 2. világháború végéig, akiknek az ősei építették vagy örökölték őket. Lovasberényben a gróf Czirákyakat, Vereben Véghéket, Velencén a Meszleny família tagjait, Kápolnásnyék-Pettenden a Kenesseyeket, Seregélyesen pedig a gróf Hadikokat említhetjük ebben a sorban.

Ugyanakkor, más vidékekhez hasonlóan a tó körül is voltak olyan nemesi lakok, uradalmi épületek, amelyeket tulajdonosuk gazdasági nehézségek, vagy éppen a gazdaság átszervezése miatt eladott. Ennek következtében számos kúria, kisebb kastély is gazdát cserélt. Az új tulajdonosok közül talán a Velencén birtokot és kastélyt vásárló, nemesi előnevét is a településről kapó Hauszmann Alajos volt a legismertebb. A historizmus korának egyik kiemelkedő építészét, annak halála után a gyáriparos Gschwindt família követte tulajdonosként. Ha már a sikeres vállalkozóknál tartunk, akkor ne hagyjuk ki a sorból az egyik legszebb pettendi klasszicista kúria új tulajdonosát, Haltenberger Samu gépészmérnököt, a magyar automobilizmus és közlekedéspolitika egyik meghatározó alakját, hazánk első taxitársaságának társalapítóját sem. A műszaki értelmiség mellett a városi hivatalnokok és a kulturális élet szereplői közül is többen választották a tópartot – jó néhányan már a tó melletti fürdőkultúra fejlődésének köszönhetően. Közülük a Gárdonyban nyaralót építő zeneszerzőt, a főként operettjeiről ismert Eisemann Mihályt, és a Velencén építkező Lajtha László zeneszerzőt, népzenekutatót fontos megemlíteni. Utóbbiról tudjuk azt is, hogy barátságban volt a Kápolnásnyéken álló egykori Nádasdy-kúria, vagyis Vörösmarty Mihály gyermekkori otthonának új tulajdonosaival, a házat az 1930-as években vidéki otthonukká formáló Kresz Géza hegedűművésszel és feleségével, Norah Drewett zongoraművésznővel. Ahhoz azonban, hogy róluk szólhassunk, előbb vissza kell tekinteni a 19. századba.

A tiszttartó, a „szerencselovag” és a hegedűművész
Vörösmarty Mihály apja, a grófi tiszttartó 1811-ben úgy döntött, hogy elhagyja a Nádasdyak szolgálatát. Velencére költözött és bérlőként gazdálkodott tovább, fia pedig Székesfehérváron folytatta tanulmányait. A költő kapcsolata mégsem szakadt meg örökre a településsel, hiszen élete végén ismét lakott Nyéken, igaz ekkor egy másik házban. A Nádasdy uradalom tiszttartói házába így új személy költözött, és az épület az 1880-as évek közepéig megtartotta funkcióját. Ekkor azonban a birtok ura, Nádasdy Ferenc gróf átszervezte uradalmát, és a birtokon folyó munkák irányítóját másik épületbe költöztette. A Vörösmarty emlékét elsőként megörökítő táblát még Nádasdy helyeztette el az északi homlokzaton, mielőtt a század eleji formáját megtartó kúriát és a hozzá csatolt földet 1884-ben eladta. A vevők Ott Károly (1845–1921) budai tisztviselő, későbbi pénzügyminisztériumi tanácsos és neje, Dickmayer Vilma (1857–1925) voltak. Ott emlékezetes körülmények között jutott a ház és a föld megszerzéséhez szükséges pénzhez. Egy alkalommal pénzjutalmat kapott munkájáért, és ezt kiválóan fektette be. Monte-Carloba utazott, betért a kaszinóba, rulettezni kezdett, sokat nyert, és mielőtt mindezt elveszthette volna, abbahagyta a játékot. Hazatérését követően feleségével a nyéki kúria megvétele mellett döntöttek. Otték nevéhez köthető az épület L-alakúra bővítése, a veranda megépítése és a főhomlokzat előtt elterülő kis park kialakítása a részben ma is megcsodálható fasor ültetésével egyetemben. Otték voltak a tulajdonosok akkor is, amikor az ország Vörösmarty születésének centenáriumát ünnepelte. 1900. november 30-án a székesfehérvári Vörösmarty Kör új emléktáblával tisztelgett a Szózat írójának munkássága előtt. Mivel a házaspárnak nem volt gyermeke, távoli rokonuk, id. Kresz Gézáné révén a Kresz família örökölte a nyéki házat és birtokot. Kreszék már az 1920-as évek első felében többször vendégeskedtek a Velencei-tó közelében, Ottné halála után pedig a maguk ízlése szerint rendezkedtek be az ölükbe hullott örökség falai között. Előbb id. Kreszné, utóbb fia, Ferenc, majd vásárlás útján a hegedűmuvész Géza és felesége, Norah váltak a kúria tulajdonosaivá.

Id. Kresz Géza és gyermekei
A Kresz név azonban nem a művész házaspár vagy Gézának a műszaki és banki pályán sikeres testvérei révén vált ismertté elsőként. A Szászországból a 19. század elején hazánkba érkező, majd Pesten orvosnak tanuló és praktizáló, gyorsan asszimilálódó Kresz Károly fia, id. Kresz Géza (1845–1901) előbb kiváló doktorként, budapesti belvárosi tiszti orvosként, utóbb kitűnő szervezőként lett ismert. Nevéhez kötjük a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület és a Pesti Korcsolyázó Egylet alapítását. Kitűnő befektetései révén a családnak Pesten lakása, Budán háza, Balatonfüreden villája volt. Korai halála után felesége az ezekből is származó bevételekre támaszkodva taníttatta fiait. Kresz tevékenységét 1900-ban nemesi címmel ismerte el az uralkodó. Fiai közül Ferenc gépészmérnök, míg Károly közgazdász, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének első embere lett. A nyarakat csaknem másfél évtizedig családjával a nyéki házban töltő Géza világszerte ismert hegedűművész volt az 1930-as évekre. Eddig azonban hosszú út vezetett.

Világjáró művészek
Kresz Géza (1882–1959) tanárai a budapesti Nemzeti Zenedétől kezdve Prágában, Brüsszelben és Párizsban folytatott tanulmányai során is a korszak kiemelkedő hegedűsei (pl.: Hubay Jeno, Eugène Ysaÿe) voltak. Első nagy önálló koncertjét Bécsben adta 1906-ban, ezt európai koncertmeghívások, majd néhány éves ostendei, bécsi, illetve bukaresti koncertmesteri, tanítói és egyéb feladatok várták 1915-ös berlini letelepedése előtt. Itt hamarosan a Berlini Filharmonikus Zenekar koncertmestere és szólistája lett. Berlinben találkozott ismét a korábban Párizsban megismert, német anyától és angol apától származó Norah Drewett (1882–1960) zongoraművésznővel, akit 1918-ban feleségül vett. Kresz számos németországi állásajánlat ellenére az 1920-as évek elején családjával Kanadába, Torontóba költözött, ahol a Hambourg Konzervatóriumban tanított. Kiváló pedagógusként tisztelték, de neve legfőképp az 1924-ben alapított Hart House vonósnégyessel elért sikerei révén vált ismertté. A vonósnégyessel, szólóban, feleségével, trioval és kamarazenekarával hangos sikereket könyvelhetett el Kanadában és az Egyesült Államokban. Koncertprogramjába gyakran vette fel magyar szerzők, főként Bartók, Kodály, Weiner és Dohnányi műveit. Művészetét a mai napig őrzik a rádió- és lemezfelvételek. Nyaranta ekkoriban is mindig hazalátogattak, és a tartózkodások hossza a nyéki kúria megvásárlása után egyre nőtt. Kresz végül 1935-ben elhagyta a kvartettet és hazaköltöztek. A Zeneakadémia professzora lett, létrehozta az egyik első hazai kamarazenekart, amellyel olyan régi muzsikát (is) játszottak, amit akkoriban más még nem. 1941-ben a Nemzeti Zenede igazgatójának választották meg.

Vidéki otthon – nemzetközi kultúrszalon
A házaspár és két gyermekük Magyarországra költözésével megnőtt a nyéki ház szerepe. Kresz Gézáék az 1930-as években palával fedték az addig zsindelyes épületet. A házra és parkjára egész évben felügyelt egy ott élő mindenes, de Kreszék főként tavasz végétől augusztusig tartózkodtak vidéki otthonukban. Kresz innen járt nyaranta az 1930-as évek közepén Salzburgba, mesterkurzusokat tartani a Mozarteumban. A háznak a família életében betöltött becses helyét jelzi, hogy családi relikviákkal és értékes műtárgyakkal varázsolták otthonossá. A stílusok és korszakok kavalkádjában jól megfértek egymás mellett a hazai és európai bútorok, német, osztrák, angol, kanadai és magyar képek, olasz és francia szobrok, illetve az iparművészet remekei Erdélyből, Észak-Amerikából vagy a Távol-Keletről, azaz a házaspár utazásokban gazdag életének mementói. Ottékhoz hasonlóan Kreszék is ápolták Vörösmarty emlékét. A 19. század első felének kiemelkedő költője és írója több portrén jelent meg a házban -természetesen összes, köztük több ritka kiadású művén felül. Az épület berendezésével és parkjával együtt méltó keretet adott az itt megforduló művész barátok és tanítványok, illetve a környékről érkező, zeneszerető földbirtokos családok látogatásai alkalmával. Reprezentálta a Kresz família polgári műveltségét, de emellett megfelelt a nemesi címük révén elvárható igényességnek is. A házaspár nyéki napjainak fontos pontja volt a zenélés. Mindketten több órát gyakoroltak, amit alkalmanként közös esti zenéléssel koronáztak meg. Ekkor a barokk szerzők darabjaitól a kortárs művekig bezárólag minden korszak zenéjét játszották kettesben, hol maguknak, máskor a családnak, alkalmanként nagyobb baráti társaságnak. Kreszék hegedű-zongora duója leginkább akkor bővült trióvá vagy kvartetté, amikor Kresz és felesége hazai és Északamerikai tanítványai nyári zenei kurzuson vettek részt Nyéken. Nyugtázhatjuk tehát, hogy Kreszék által a legjobb kezekbe, méltó örökösök használatába, a kultúra szolgálatába került Vörösmarty gyerekkori otthona. Amikor Kreszék nem zenéltek, szívesen olvastak többezres könyvtárukból, sétáltak, kerékpároztak a környéken, vagy alkalmanként a Velencei-tavi strandon nyertek felüdülést. 1943-ban Kápolnásnyéken ünnepelték ezüstlakodalmukat. A házaspár nagyobbik lánya, a kúriára „nemzetközi kultúrszalonként” emlékező Mária (1919–1989), Nyéken töltötte gyermekkora legboldogabb időszakait, főként a nyarakat, amikor barátai is többször vendégeskedtek családjánál.
A gyakran magyar népviseletben járó, hatalmas népviseletes babagyűjteményét Nyéken őrző édesanyja által is inspirálva járta a nyéki piacot, csákvári edényeket vásárolt, és fényképezőgépével már ekkor megörökítette a forgatagot, csakúgy, mint a környékbeliek valamennyi viseletét, vagy a mulatságokat. A néprajzkutatói pályához Móricz Zsigmond 1942-es nyéki, a Vörösmarty emlékek kutatását célzó látogatása is nagy lökést adott azzal, hogy az író felhívta figyelmét a településnek – az egykor kiterjedt nemesi közbirtokosság révén még ekkor is megfigyelhető –különös társadalmi összetételére.

Család és ház a háború után
A világháborús front átvonulását és az ostromot budapesti lakásában élte meg a család. Otthonukat alig érte kár, így gyorsan helyreállították azt és folytatták a – házi – zenélést, Kresz ismét tanítani kezdett. Nyéki kúriájuk viszont komoly károkat szenvedett a harcok során, így gyűjteményük is nagyrészt elpusztult. Kreszéknek nem volt lehetősége felújítani a házat, és nem találtak olyan vevőt, aki a múltjához méltó módon újjávarázsolta volna. Ezért, hogy Vörösmarty emlékét méltóképpen megőrizhesse a település és az állam, a házat felajánlották a közösség részére. A házaspár, mivel itthon nem volt módja koncertezni, 1947-ben ismét Kanadába utazott, és sikereiknek köszönhetően ott is maradt. Észak-Amerikában koncerteztek, rádiófelvételeket készítettek, tanítottak. Kresz 1959-ben Kanadában hunyt el. Norah Drewett ezután hazatért Magyarországra lányához és unokáihoz, de 1960-ban o is meghalt. Kreszék lánya, a népi kerámia, a népviseletek, a Velencei-tó környékének néprajza, a hagyományos vidéki gyermekélet kiváló, külföldön is ismert kutatójává vált Kresz Mária őrizte és ápolta szülei hagyatékát.

Bányai Balázs