Apponyi Albert otthonra lelt

Részletek

Kultúra

2020. november 20. péntek, 11:23

Gróf Apponyi Albert szobrát 2020 szeptemberében adták át a Vörösmarty Emlékház parkjában. L. Simon László és Tessely Zoltán országgyűlési képviselők adománygyűjtő felhívásának köszönhetően közadakozásból került helyére az alkotás, amelyet Pokorny Attila szobrászművész készített.

Gróf Apponyi Albert szobrának avatásán L. Simon László A Vén tigris című írását osztotta meg a közönséggel: „100 évvel a hazánkat megcsonkító, nemzetünket szétszakító, igazságtalan békediktátum aláírása után még mindig élénk viták folynak arról, hogy a háború elvesztésén, valamint a győztesek és az utódállamok politikai törekvésein túl, milyen belpolitikai okai lehettek a döbbenetes kudarcnak. Vajon megnevezhetők- e az akkori magyar politikai élet felelősei, vajon vannak-e olyan magyar vezetők, akiknek szerepük volt abban, hogy a magyar ügyet nem tárgyalták meg rendesen a békekonferencián?” – veti fel a kérdést a trianoni békediktátum aláírását megelőző politikai hangulat megidézésével a képviselő, hozzátéve: „A magyar nemzet több tagja is a nemzethalál vízióját, az újrakezdés lehetetlenségét, a haza végleges felszámolását látta mindabban az epénél is keserűbb igazságtalanságban, aránytalanságban és jogfosztásban, ami az országunkkal történt. Apponyi viszont tudta, hogy az igazi bukás a lemondás, az önfeladás. Tisztában volt vele, hogy a beszéde nem fogja megváltoztatni az előre megírt ítéletet, ezt ki is mondta: „Tulajdonképpen a kérdés megvitatását szerettem volna elérni, mert nézetem szerint ez az egyedüli eszköz, amely bennünket a megértéshez, és az előttünk fekvő szövevényes kérdések helyes megismeréséhez vezethet. Minthogy azonban a Legfelsőbb Tanács e tekintetben már kinyilvánította akaratát, meg kell ez előtt hajolnom.” Mégis megtartotta briliáns szónoklatát…”

Pokorny Attila szobrászművész, alkotásánál, az Apponyi szobornál, annak avatásakor. - Fotó: Kőmíves András

Beszéde végén L. Simon László így utalt az adománygyűjtés gyors sikerére: „100 évvel nemzetünk történelmének legfájdalmasabb, máig ható tragédiája után is érezzük Apponyi beszédének aktualitását, lélekemelő, önazonosságunkat erősítő, cselekvésre, aktív hazaszeretetre buzdító hatását. Mikor újra elolvassuk, vagy éppen meghallgatjuk Rátóti Zoltán lenyűgöző tolmácsolásában, nem szorul magyarázatra, miért sikerült közadakozásból néhány hét alatt összegyűjtenünk a gróf Pokorny Attila által készített szobrának kápolnásnyéki felállításához szükséges forrást. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki hozzájárult az ünnepünkhöz, egy méltatlanul felejtésre ítélt államférfi emlékének megőrzéséhez. Apponyi a Tanácsköztársaság elől menekülve egy ideig a mi megyénkben, Fejérben bujdosott. Egy évszázaddal később otthonra lelt nagy költőnk, Vörösmarty házának kertjében. Amikor megállunk a szobra előtt, s megfogjuk gyermekeink, unokáink, tanítványaink kezét, akkor az o szavaival magyarázzuk el, mitől is csodálatos a mi hazánk. Az o gondolataival adjuk tovább a Kárpát-medence egységének – immár az Európai Unión belül megvalósítható, kissé újra értelmezendő, de mégis aktuális – létjogosultságát”.

Csuja Imre szavalta el a Szózatot a Vörösmarty Emlékház és az Apponyi-szobor avatásán. - Fotó: Kőmíves András