„Csak a csapadékban bízhatunk” - Kevesebb horgász, nagyobb pontyöröm

Részletek

Aktív

2023. február 17. péntek, 09:12

Jelentős veszteséget könyvelhetett el 2022-ben a horgászturizmus a Velencei-tavon, még úgy is, hogy lényegesen kisebb volt a halpusztulás, mint egy évvel korábban. A 2023-as év haltelepítési és horgászati sikere ezúttal a természeten és annak törékeny egyensúlyán múlik – erről is mesélt a Velencei-tó magazinnak Pálinkás Imre, a MOHOSZ Velencei-tavi Kirendeltségének vezetője.

Fotók: Kőmíves András

A 2022-es nyár végére mindenki számára világossá vált, hogy a vízállás vészes csökkenése már nem csak speciálisan a Velencei-tavat érintő jelenség. Az egész Európát sújtó klimatikus változások minden tavat, folyót és kutat érintettek, amely persze nem vígasz a Velencei-tónál élő, horgászó, sportoló, fürdőző látogatók számára. A 2022-es évben a mi tavunkat is rendkívüli módon megviselte az aszály, mégsem érkeztek híradások olyan mértékű halpusztulásokról, mint egy évvel korábban. Ezekről a jelenségekről kérdeztük Pálinkás Imrét, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) Velencei-tavi kirendeltségének vezetőjét.
– Az idei évben a súlyos aszályhelyzet ellenére sem történt látványos, nagy halpusztulás, szerencsésebben alakult tehát a helyzet, mint tavaly – szögezte le a kirendeltségvezető, hozzátéve: ennek több oka is van. Egyrészt valamennyit érhetett, hogy a kritikusabb időszakokban végig járatta a levegőztetőit a Vízügyi Igazgatóság és a MOHOSZ. – Tavaly azonban ezt hiába csináltuk volna ilyen intenzitással, akkor nem lett volna elegendő – tette hozzá. De szerepet játszhatott a nagyobb halpusztulás kirobbanásának megelőzésében az is, hogy csak minimális haltelepítés történt 2022-re vonatkozóan. Ennek ellenére – derült ki – a harcsaállomány idén nagy veszteséget szenvedett, csak elnyújtottabban, napi néhány darabos-tízdarabos veszteséggel történt mindez. Vagyis kevésbé látványosan pusztultak a halak, melyek túlnyomó része harcsa volt. – Felmerült az esélye, hogy valamilyen kórokozó állhat a háttérben, de a halegészségügyi vizsgálatok ezt nem tudták megerősíteni. Mikroszkopikus amőbákat sikerült találni nagy tömegben a vizsgált harcsák kopoltyúlemezein, így az a feltételezés, hogy a fulladásos elhullásukat ez okozhatta – foglalta össze Pálinkás Imre, aki bevallja: a 2022-es esztendő kapcsán kettős érzése van, már ami a horgászturizmust illeti.

– A váltott területi jegyek – melyek ára egyébként közel egy évtizede változatlan – forgalma alapján a horgászlétszám hozzávetőlegesen 70 százalékos visszaesést mutatott. Tavaly ugyanez a visszaesés 50 százalék körüli volt. 2021-ben inkább az évesnél rövidebb időre váltott jegyeknél volt hatalmas visszaesés, idén már az egész évre váltott tiketteknél is. Így a tavalyi és az idei évben is a MOHOSZ bőven erőn felül, a bevételeket jelentősen meghaladó költségekkel végzi a halgazdálkodási tevékenységet a tavon. Igaz, hogy a halasítási kiadások minimálisak voltak, de emellett, pl. a halőrzés vagy az elpusztult halak gyűjtése és ártalmatlanítása jelentős költségtényezok, különösen a mostani áremelkedések fényében. Viszont aki területi jegyet váltott – főleg a pontyhorgászok – örülhettek, mert olyan eredményes pontyhorgászat, mint 2022-ben, talán a 80-as években volt, amikor nagyon sok halat foghattak a pecások. Sőt mi több, a pontyok átlagmérete is igen jelentős volt, 3 kiló körüli volt az átlag, de nagyon sok 5 kiló feletti példány is horogra akadt. Mindez köszönhető a telepítési szerkezet megújításának is, mellyel jóval nagyobb hangsúlyt fektettünk a nagyobb átlagméretű pontyok kihelyezésére. Aki tehát idén pontyra horgászott, nem lehetett oka panaszra, annak ellenére sem, hogy a szezon előtti őszi-tavaszi kisebb pontytelepítésen kívül más telepítést nem mertünk megejteni az alacsony vízállás miatt. Komoly kockázata lett volna annak, hogy egy nagyobb halpusztulást robbantunk ki vele.

A Velencei-tó halállományának helyzete tehát igen törékeny a Velencei-tavon – nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Ha a tél nagyon kedvezőtlenül alakul – lefagy, és a jégrétegre még hótakaró is kerül, sötétbe borítva a víz alatti világot –, akkor egy totális halpusztulás is könnyen kialakulhat. Ez ellen védekezni sem lehet, vélekedik Pálinkás Imre, hangsúlyozva persze, hogy nyilván, ha a jégvastagság megengedi, akkor lékeléssel enyhíteni lehet a helyzeten – de megmenteni azzal sem lehet.
– Jelenleg csak a csapadékban bízhatunk – mondta a kirendeltségvezető, utalva a vízállás folyamatos és vészes csökkenésére, valamit arra, hogy a mesterséges vízpótláshoz szükséges támogatásról sincsenek még információk. Ahhoz, hogy természetes úton normalizálódjon a helyzet a Velencei-tavon, a mostani, kritikusnál is alacsonyabb vízállásnál 2-3 átlagon felüli csapadékos évnek kellene következnie. – A halgazdálkodási tevékenység is attól függ, milyen lesz a vízállás. Az elhullott halak pótlására tervezünk visszatelepítési programot is, amely elsősorban a ragadozó fajok és a keszegállomány átlagon felüli kihelyezését jelentené. Erre akkor kerülhet sor, illetve akkor tudunk újra telepíteni, ha látunk esélyt arra, hogy a betelepített halak túlélési esélyei javulnak. Reménykedünk abban, hogy a legrosszabb forgatókönyvek nem következnek be, végre csapadékosra fordul az idő, és mielőbb neki tudunk állni a helyreállítási munkának. A jelenlegi halállományszerkezet kedvező alapot biztosíthatna erre.