Megnyílt a turisztikai szezon

Részletek

Aktív

2022. július 05. kedd, 09:58

Kihívásokat tartogat, éppen ezért előretekintésre ösztökéli a szakembereket az idei turisztikai évad. A szezont ezúttal is hivatalos ünnepség közepette, a Velencei-tóért díj átadásával kezdték meg a térségben. Negyedik alkalommal került sor a Velencei-tavi Turisztikai Évadnyitóra.

Hagyomány már a kápolnásnyéki Halász-kastélyban a Velencei-tavi Turisztikai Évadnyitó rendezvénye a nyári szezon kezdetén. Negyedszerre hívtak meg az eseményre előadókat, hogy az éppen aktuális helyi kérdésekről szakmai ízelítőt adjanak az érdeklődőknek. A megnyitón Gulyás Gergely képviseletében ezúttal Janó Márk, a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára köszöntötte a hallgatókat.
– Fontos helyszín ez a gyönyörűen megújult épület és a közeli tó, hiszen sok mindent segít végig gondolni az ország turisztikai helyzetével kapcsolatban. Emlékeztet és figyelmeztet. Emlékeztet arra, hogy nehéz időszakon vagyunk – reményeink szerint – túl. Véget érni látszik a COVID időszaka, amely megrémített sokakat, megbénított sok mindent. Szinte hibernált állapotból kellett, kell újjáépítenünk az életünket, és lendületbe hoznunk az ország gazdasági, kulturális és turisztikai vérkeringését, és mintha mindez nem lenne elég, a szomszédos országban háború dúl, amely újabb kihívások elé állít bennünket – fogalmazott az államtitkár, majd hozzátette: – Ugyanakkor figyelmeztet is, arra, hogy van bőven feladat, amely megoldásra, orvoslásra vár. A nehézségek ellenére azonban van mire büszkének lennünk, van miből erőt meríteni is. A kormány a szektor megsegítésére olyan intézkedéseket hozott, amelyek lehetővé teszik azt, hogy most sokszoros hatékonysággal induljon újra. Csak itt a Velencei-tó térségében számos olyan fejlesztés valósult meg, amely újabb energiák mozgósítását, a turizmus vérfrissítését ösztönzi.

L. Simon László házigazdaként vezette körbe vendégeit – többek között Janó Márkot – a Halász-kastélynál Fotók: Kőmíves András

Az elmúlt évek eredményei
Janó Márk rögtön példákat is hozott a tópartról: a Velence Resort&Spa négycsillagos szálloda felújítása többek között a Kisfaludy programnak köszönhetően történhetett meg. A kulturális turizmus területén pedig kiemelte: tiszteletreméltó, intenzív és rendkívül eredményes munkát folytat a kastélyt üzemeltető Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány és Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola. Újjászületett a Vörösmarty Mihály Emlékház, amely végre méltó környezetben, színvonalas kiállítással emlékeztet a Szózat költőjére, létrejött a Csajághy Laura Szabadtéri Színpad, amely igen népszerű színháza lett a térségnek. A közigazgatási államtitkár rámutatott: – Végre a változás, megújulás jeleit mutatja Velence központjában eddig szégyenfoltként csúfoskodó Meszleny-kastély. Pákozdon a Miskahuszár szobor mellett Látogatóközpont épül, amely méltó környezetet teremt a monumentális alkotásnak, és remek pihenőhelyet a tó körül kerekezőknek. A kerékpár szerelmeseinek jó hír az is, hogy elkészült a tavat Székesfehérvárral összekötő bicikliút, így egyre többen indulnak majd el a megyeközpontból a tó irányába, például a június végén újra megvalósuló Magyar Tavak Fesztiválja színvonalas programjaira, vagy a 10-ik éve megrendezett EFOTT koncertjeire. Janó kiemelt még számos fejlesztést a térségben: a Téry Ödön Nemzeti Turistaház-fejlesztési Program keretében Sukorón, a sorompóvölgyben készült el egy 56 fő befogadására alkalmas szálláshely felújítása. Ugyancsak Sukorón gőzerővel épül a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Sportakadémia. Az 55 milliárd forint értékű beruházás eredményeként fedett versenypálya, feszített tükrű tanmedence, wellnessrészleg, számos sportpálya mellett kollégium is épül, mely 14 kerekesszékes sportoló
elhelyezésére is alkalmas lesz.
- És ha már vízre szállunk, fontos megemlíteni, hogy zajlik a Velencei-tavi hajózás fejlesztése is, hiszen a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatásával a közforgalmi hajózásra szolgáló Gárdony hajó is újjászületik, és igazodva a kormány zöldstratégiai programjához dízelből elektromos hajóvá alakítják át. Nagyon fontos fejlesztésről kell még szólnom, amely hároméves megfeszített munkát követően a végéhez ért, ez pedig a partvédmű teljes felújítása. Ezzel kapcsolatban felhívnám a figyelmet arra, hogy szó nincs a tó kibetonozásáról, hiszen a korábbiakhoz képest csökkent a betonozott partszakasz hossza – foglalta össze Janó Márk.

Égetően fontos feladat
– Tavaly kritikussá vált a tó vízszintje, és e jelenség mellett nem mehetünk el szó nélkül. Tisztában vagyunk azzal, hogy a tó vízpótlásának megoldása égetően fontos feladatunk – emelte ki a közigazgatási államtitkár, hozzátéve: – Számolnunk kell azzal, hogy a klímaváltozás hatására aszályos időket élünk, kiszámíthatatlan és esetleges a természetes víz utánpótlás, amely nem csak a vízszint csökkenésben látszik meg, de nagyon komoly gondokat okoz a gazdálkodóknak is. A tó vízének utánpótlására stratégiára van szükség, amelynek kidolgozása folyamatban van. Áder János köztársasági elnök munkacsoportot is létrehozott erre a célra – mondta, végül tolmácsolta Gulyás miniszter üdvözletét, aki a Velencei-tó térségének is elkötelezett támogatója, amelyet az is igazol, hogy védnöke a Velencei-tóért díjnak, amelyet az idei évben negyedik alkalommal adtak át.

Az aggodalom jogos
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója zárszavában emelte ki: a sok nehézség ellenére is van mire büszkének lenni.
– Sok mindennel gyarapodtunk, kulturális-turisztikai és sport fejlesztésekkel egyaránt – utalt vissza a közigazgatási államtitkár által felsorolt fejlesztésekre. – A vízszintről pedig mindenképpen beszélni kell, mert a tó sorsa sok mindenkit érint. Az elmúlt két évben hihetetlenül aszályos időszakon vagyunk túl. A sok méltatlan és igaztalan támadáson túl felelősségünk a tó vízszintjével való foglalkozás. A gazdaság és turizmus mellett a mindennapi élet múlik azon, hogy foglalkozunk-e vele. Mert mi a fontos? A Velencei-tó, ezt tudomásul kell venniük a tározók mellett vállalkozóknak is. A tét ugyanis a Velencei-tó jövője. Kulcskérdés tehát a vízszabályozás megoldása. Emlékezzünk a tavalyi fertőzésekre, amelyek strandlezárással jártak. Ezért felelősek az önkormányzatok mellett a lakosok is, akik illegálisan belekötnek a csatorna-rendszerbe, s így a szennyvíz belekerül a tóba. A velencei kikötőnél, korzónál lezárt strandoknál lehetett látni, hogyan bugyogott fel a szennyvíz a csatornafedeleknél. Ez részben önkormányzati, részben hatósági és állampolgári felelősség is. Majd szólt a Velencei-tó kotrásának fontosságáról, a nádasok korlátozásáról, a szennyvíztisztítás korszerű lehetőségeiről.

Velencei-tóért díj: Lukács László
A Velencei-tóért díj idei kitüntetettje Lukács László néprajzkutató, aki a díjat életművének elismeréseként, különösen a Velencei-tó térségének néprajzát, szőlő- és borkultúráját, valamint Vörösmarty Mihály örökségét feldolgozó kiemelkedő tudományos és népszerűsítő tevékenységéért kapta.
– Amikor megköszönöm e nagy megtiszteltetést, arra utalok, hogy ezt nem egyedül értem el. Hárman indítottak el: Kresz Mária doktornő, aki már rég kutatott itt a fazekasok körében is. Sok segítséget és ötletet kaptam tőle, hálával gondolok rá, ahogy Révész Ferenc jogászra is, akivel kezdeményeztük a Szent Orbán szobor felállítását. A harmadik L. Simon László volt, aki jelentkezett, hogy a tókörnyéki kutatásokból készítsünk könyvet – fogalmazott köszönetében a díjazott.

Munkás életút
Lukács László, a Velence-tavi Kistérségért Alapítvány és a Velence Resort & Spa által alapított Velencei-tóért díj negyedik elismertje 1950. október 29-én született Zámolyon, ahol édesapja kőművesmester volt. Tizenöt éves koráig itt, majd Kápolnásnyéken élt a család. A gimnáziumot Székesfehérváron, a József Attila Gimnáziumban, egyetemi tanulmányait pedig Debrecenben végezte. A népi építészet már tanulmányai során is foglalkoztatta, így történelemföldrajz szakos középiskolai tanári és etnográfus diplomái mellé hamarosan megszerezte a műemlékvédelmi szakmérnöki képzettséget is. A mezőföldi tanyák néprajzáról készült disszertációjával 1984-ben doktorált a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1986-tól meghívott előadóként dolgozott a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1997-től az ELTE néprajz doktori iskola alapító tanára. A Káli-medence a Dunántúl népi építészetében című értekezésével 1990-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Habilitációs előadását 1996-ban tartotta az Eötvös Loránd Tudományegyetemen A Duna néprajza címmel. 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet nyert a karácsonyfa történetéről és európai elterjedéséről benyújtztt disszertációjával. 1990-től tagja, később alelnöke a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Bizottságának. A Bolyai Ösztöndíj zsűritagja, szakértője. A Müncheni és a Freiburgi Egyetemen is tartott magyar néprajzi szemináriumot Humboldt-ösztöndíjasként. 1997-2013-ig a Kodolányi János Főiskolán oktatott. 1974-ben feleségével, a köztiszteletnek örvendő Demeter Zsófia a történésszel együtt tért vissza Székesfehérvárra, ahol a mai Szent István Király Múzeum etnográfusaként, muzeológusként dolgozott 2015-ig. Nyugdíjazása óta is részese az intézmény szakmai munkájának. Nemcsak Fejér megyében, hanem Magyarország határain kívül, elsősorban Szlovákiában, Romániában és a volt Jugoszláviában is végzett néprajzi terepmunkát. Közreműködött több néprajzi bemutatótér létrehozásában is: a fülei, sárréti, pusztavámi tájházak, valamint a székesfehérvári Palotavárosi Skanzen megnyitásában is meghatározó szerepe volt. Félezernél is több publikációja jelent meg az évek során. Kutatásaiban, tanulmányaiban foglalkozott többek között a népi teherhordással, az árucserekapcsolatokkal, a szentek tiszteletével, a kakasütéssel, a móri szőlőműveléssel és különféle népszokásokkal.

Kutatások a Velencei-tónál
Lukács Lászlónak a Velencei-tó térségéhez közvetlenül több mint 20 publikációja köthető. Többek között az Édes szőlő, tüzes bor, a Velencei-tó környékének szőlő- és borkultúráját bemutató kötet, a velencei szőlőhegy népi hajlékairól és a velencei-tó néprajzáról szóló könyvfejezetek, ismeretterjesztő cikkek Vörösmarty nevéről, a velencei Halászházról. A környékbeliek ismerik, tisztelik, szeretik, kutatásait a fiatal generációk forrásként használják munkájukhoz. Közreműködésével készültek az Orbánnapot és a Velencei-tó néprajzi emlékeit bemutató értékőrző filmek. Több szállal kötődik Kápolnásnyékhez is, az egyik első, Vörösmarty-emlékeket bemutató kötet társszerzője, írt a Kresz Máriához kötődő megemlékezésekről, legutóbb pedig a Vörösmarty Emlékház története című kiadványban publikálta kutatómunkájának eredményét. Szívügyének tekinti a Velencei-tó környezetének, hagyományainak népszerűsítését.