Keresés


Kulturális, idegenforgalmi, gasztronómiai, gazdasági magazin
Hirdetés

A magazin letölthető változata




Az ingyenes Velencei-tó Magazin legújabb számát megtalálják a Tourinform irodáiban, a tó térségi szállodákban és a különböző vendéglátóhelyeken.

VELMA rövid hírek


Hirdetés

Páratlan párlat, páratlan párossal - Egy osztálytalálkozóval kezdődött minden, Szabó László és Vértes Tibor azóta is álmot gyűjt palackba

Kajszi, szilva, körte, szőlő, birs és cigánymeggy tartozik az Agárdi Pálinkafőzde legnépszerűbb fajtái közé, de vannak, akik az ínyencségeket kedvelik, mint az érlelt szilva, érlelt cseresznye, a kökény vagy a feketeribizli. A főzde 2009-ben és 2015-ben a Destillata versenyen aranyérmes lett, elnyerve az év pálinkafőzdéje és az év főzőmestere címet. Emellett számos hazai verseny elismerésével is büszkélkedhetnek. A 2021-es évet ugyanazzal az eltökéltséggel és lendülettel várják, mint 20 évvel ezelőtt: minőséget készíteni, jó és lehetőleg a térségből származó gyümölcsből. 

A téli szezon legkedveltebb magyar itala a pálinka, ezen belül az agárdi gyümölcsösségével, magas minőségével kiemelkedik a piacon. Az Agárdi Pálinka, mint brand, ma már fogalom a magyar fogyasztók körében, amely Szabó László és Vértes Tibor tudatos munkájának eredménye. A Velencei-tó térségét sem véletlenül választották maguknak, amikor úgy döntöttek, hogy megvalósítják álmaikat. Ám az, hogy létrejöhetett ez a birodalom, egy középiskolai osztálytalálkozónak köszönhető… Erről Vértes Tibor, a pálinkaház főzőmester-tulajdonosa mesélt a Velencei-tó magazinnak.


Az Agárdi Pálinkafőzde és a hozzávalók: minden alapanyag hazai

Kezdetben utálta a pálinkát
Tibor Kecskeméten, a Kertészeti Főiskolán végzett, majd a 80-as évek végén, amikor nyíltak a határok, kiment Németországba gyakornoknak. Nem sokkal később Ausztriában, egy szőlészetben kezdett dolgozni. – A rakodógép kezelőtől kezdve sok minden voltam, majd úgy gondoltam, szeretnék a szakmámban dolgozni, hiszen azért tanultam, mert szerettem. Ezért megpályáztam egy állást többek közt a burgenlandi mezőgazdasági kamaránál, ahová sikerült bejutnom. Így dolgoztam több mint tíz éven át gyümölcstermesztési szaktanácsadóként – emlékezik vissza a kezdetekre, amikor azonban igazán még semmi köze nem volt a pálinkához…
– A pálinkát régen kifejezetten utáltam. Ha nekem valaki harminc éve azt mondja, hogy pálinkafőzéssel fogok foglalkozni, kinevetem. Nekem ez az ital nem volt más, mint egy büdös, erős, kaparós szesz, amitől megborzong az ember. A fogyasztása sosem volt jó élmény. Messze voltam tehát tőle nagyon. Ám egyszer találkoztam egy gazdával Ausztriában, aki elismert párlatkészítő szakember volt. Tettünk-vettünk a gyümölcsösében, és mondta, hogy menjek, kóstoljam meg a párlatát. Fiatal, kezdő szakemberként, úgy éreztem, nem mondhatok nemet. Gondoltam magamban, megkóstolom, mi bajom lehet, mondok majd róla pár dolgot. S ott volt az a pillanat, amikor megkóstoltam, megillatoltam, és megdöbbentem: ennek gyümölcsillata van, gyümölcsíze van, megittam, és nem rázott ki tőle a hideg. Mit ittam én eddig? – gondoltam, így 30 kilométerre a magyar határtól – s átfutott rajtam a sok emléknyom, amit a fekete és barna címkés, fi nomszesz aromás vagy éppen ki tudja, miféle gyümölcsből készült pálinkák hagytak bennem. Nagyon magával ragadatott az élmény, ezért autodidakta módon kezdtem a szakmát elsajátítani – Ausztriában. Hiába volt ugyanis a magyar olyan büszke a pálinkájára, Ausztriában olyan páratlan szakirodalma és hagyománya volt már akkor a párlatkészítésnek, képzésnek, amire itthon még nem volt példa. Eljártam előadásokra, majd kerestem saját alapanyagot és főzdét is. Később vettem egy kicsi főzdét.
Nagyon szerettem csinálni, és hamar sikeressé is vált a munkám – emlékezik vissza Tibor arra az időre, ami örökre meghatározta élete csapásirányát.

És jött a találkozó…
A másik pedig egy középiskolai osztálytalálkozó volt, melyen összefutott újra Szabó Lászlóval. – Hamar egy hullámhosszra kerültünk. Kirendelt ugyanis egy kör italt, s bizony azt mondtam, hogy én ezt nem fogom meginni. Akkor azt hitte, azért mondom ezt, mert én „kintről” jöttem és nekem lehet. Ekkor meghívtam magamhoz „tanulmányútra”. Három héten belül meg is látogatott, és a kóstolók során megtapasztalhatta ő is, mi az én elképzelésem a párlatokról. Kiderült, hogy ugyanaz a minőségről alkotott véleményünk. Meséltem neki a terveimről, arról, hogy Ausztriában hogyan képzelem én el a fejlesztéseket. Hazament, majd nem sokkal később felhívott és azt mondta, valósítsuk meg ezt az egészet Magyarországon. Mindez a kilencvenes évek közepén, második felében történt. Sok átbeszélgetett este következett, merthogy Tibor szívesen jött volna, hiszen tudta, hogy Magyarországon is meg lehet alkotni ugyanazt a minőséget, amit Burgenlandban. Ugyanakkor számosok kérdés is felmerült: honnan lesz megfelelő technológia és főleg jó minőségű gyümölcs? Egy dolog biztos volt: a költségek magasra rúgnak majd, és a termék nem lesz olcsó. A magyar piacon ez a típusú luxus termék még újdonságnak számított. – Laci azonban a vállalkozás hátterének megteremtését vállalta – mondja Tibor, s így folytatja: – Összeálltak a tervek, és belevágtunk. Alapjaiban ma is így működik a cég: övé a kereskedelem, vendéglátás, a cég mindennapi működése, az enyém pedig a szakmai oldal, egészen a palackba kerülésig. A minőség azóta is mindkettőnk számára a legfontosabb, ebből sosem adunk alább.


A főzde boltjában és bárjában meg is lehet kóstolni az italokat. Csodás párosítások fedezhetőek fel

A Velencei-tó előnyei
A cég 2001-ben alakult, 2002 óta dolgoznak Agárdon. A Velencei-tó térségét azért szemelték ki, mert fontos feltételeknek felelt meg. Olyan helyet kerestek, ami közel van Budapesthez, hiszen a főváros trendmeghatározó szerepe fontos volt, illetve főképp ott vannak azok a vendéglátóegységek, amelyek nyitottak a minőségre. Az is fontos volt, hogy a terület valamiképpen összekapcsolódjon a szőlő-, illetve a gyümölcstermeléssel. A Velencei-tó környéke jó választásnak tűnt, hiszen itt közel ezer hektár gyümölcsös található, közel van Budapesthez, és megfelelő beszállító partnereket is találtak. – Ahol most vagyunk, kezdetekkor mezőgazdasági terület volt. Zöldmezős beruházás keretében építettük fel a központot, új épületekkel, környezetrendezéssel – mutat körbe a tulajdonos. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdték létrehozni az Agárdi Pálinkát: – Magas színvonalú terméket akartunk, ami akár a magyar ünnepi asztalok itala is lehet. Ez a minőség nem volt jellemző ebben az időben Magyarországon. 2002-ben történt az első kapavágás, és még annak az évnek a nyarán megfőztük az első pálinkánkat. Fajtaszelekciót alkottunk, figyelembe véve a terület jellegzetességeit. Így esett a választás Magyarország legnagyobb egybefüggő cigánymeggy ültetvényének gyümölcsére, amely itt található a térségben. Nem volt könnyű természetesen bejutni egy olyan piacra, amely nem volt hozzászokva ehhez a minőséghez és árkategóriához. Mégis sikerült szép lassan elindítani az üzletet, a vendéglátósok észrevették ugyanis, hogy a pálinkánk eladható. Hiszen az igényes fogyasztók inkább megfizették az árát, mert tudták, cserébe minőséget kapnak. Azóta megnégyszereztük a kapacitást. Kezdetben persze nem lehetett tudni, hogy ez az elképzelés valóban sikeres lesz-e: benne volt a kockázat, hogy a fogyasztó nem „ugrik” majd a termékünkre. De szerencsénk volt, mert a piac ki volt éhezve arra, hogy hazai alapanyagból, jó minőségű párlatot, pálinkát kapjon. Jelenleg évente 500 tonna gyümölcsöt dolgoznak fel, s noha a forgalom piac- és évjáratfüggő, de általában 100-120 ezer palackot eladnak évente. Ma már az ország egész területén elérhetők, sőt, webshopot, helyi üzletet és bejelentkezés alapján működő éttermet is működtetnek.


Kóstolás érlelés közben: a háttérben mindig pihen az ital és dolgozik a természet

A szezon kitolása
– Innovatív cégnek tartjuk magunkat, melynek útkeresési próbálkozásai is voltak. Gondolkodtunk olyan gyümölcsökben, amelyek ugyan Magyarországon teremnek, de még nem készült belőlük párlat, de próbálkoztunk egzotikus alapanyagokkal is. Mindig feszegettük a határainkat, amiben az is benne volt, hogy megpróbáltuk kitolni a szezont. A pálinkafőzés ugyanis addig tart, amíg érik a gyümölcs. Legkorábban júniusban kezdődik cseresznyével, meggyel, és birsalmával fejeződik be október vége felé. Később jöhet még az aszútörköly, de a főzési szezon általában lezárul legkésőbb decemberben – magyarázza a szakember, és rávilágít: a lepárlókapacitás azonban utána is itt van, amit megpróbálnak jobban kihasználni, új termékek bevezetésével. Így kísérleteztek például azokkal a párlatokkal, amelyek ugyan nem pálinkának számítanak, hiszen nem Magyarországon termett gyümölcsökből készülnek: a banán, a narancs és a gránátalma vonalával. Ám hamar kiderült, hogy a magyar fogyasztó ragaszkodik a pálinkához, a magyar gyümölcshöz. Ugyanilyen próbálkozás volt a szeszesitalok felé fordulás is, hiszen az elmúlt időszakban ismét nagy divatja van, például a gin fogyasztásának. – Hat éve készítjük a gint, de a rumot, whisky-t már régebben felvettük termékpalettánkra. Meg akartuk mutatni, hogy ezen a vonalon is tudunk olyan minőséget hozni, ami megállja a helyét, nem csak itthon, de nemzetközi porondon is. Szép karriert futnak ezek az italaink, amelyeket az alapanyag természetéből adódóan akár az év 365 napjában lehet készíteni – mondja Tibor.

Gasztro vonal ugyanazzal a minőséggel
A pálinka mellett a gasztronómia is fontos szerepet kap a vállalkozásban: a kóstolóhelyiség 2006-ban készült el, azzal a céllal, hogy aki idejön kóstolni, megfelelő körülmények között tehesse. Emellé hoztak létre egy olyan konyhát, amely szintén a minőséget képviseli. A 2020-as évben pedig,a vírushelyzet ellenére is, folytatták a fejlesztéseket: terasszal bővült a pálinkaház, kiszolgálóegységeket építettek, megfelelő berendezésekkel. Mindezt – fogalmaz a főzőmester-tulajdonos – az irányításuk alatt a kiszolgáló személyzet tartja egyben, hiszen egy sikeres vállalkozás egyik legfontosabb alappillérét a megbízható munkatársak adják.


Vértes Tibor, a mester és a „varázslat” helyszíne Fotók: S. Töttő Rita

A 2021-es év reményei
A járványhelyzet megjósolhatatlan, mégis nagy reményekkel indul el a cég 2021-ben. – Reméljük, nem fagynak el a gyümölcsök, és a vegetáció során, az éréstől a betakarításig, megfelelő körülmények között tudnak majd zamatossá érni. 2020 ilyen szempontból nem volt optimális év, meglehetősen hektikus időjárási viszonyok jellemezték. Nem is dolgoztunk fel olyan sok alapanyagot, mert nem volt megfelelő minőségű. 2020-ban a korábbi évek során, terven felül készült pálinkakészletek segítettek át. 2021-ben, bízva egy jó évjáratban, fel kell töltenünk ismét tárolókapacitásainkat. A következő szezont már reméljük, a megszokott kerékvágásban
kezdhetjük, színvonalban, értékesítésben, forgalomban egyaránt.

str