Keresés


Kulturális, idegenforgalmi, gasztronómiai, gazdasági magazin
Hirdetés

A magazin letölthető változata




Az ingyenes Velencei-tó Magazin legújabb számát megtalálják a Tourinform irodáiban, a tó térségi szállodákban és a különböző vendéglátóhelyeken.

Korábbi lapszámaink

VELMA rövid hírek


Hirdetés

Pörkölt gitárral és magyar borokkal

Horváth Márk gárdonyi zenész ihletője a Velencei-tó

Kabrióval utazva főzte és zenélte végig Kaliforniát, a bombázás előtti utolsó pillanatban költözött ki a jemeni szállodából, ahol lakott, hajókon lézershowkban tépte a gitárt , játszott az omari és a genfi operában, majd visszatért oda, ahonnan indult: Gárdonyba. A zene szeretete családi örökség Horváth Márk életében, aki a hazai gipsy swing szféra meghatározó alakja. A jazz, a latin varázsa lengi körbe mindennapjait, ám ha épp nem a zene világában él, az utcai harc edzések és a gyümölcsösben végzett kétkezi munka tartják egyensúlyban. Színes egyéniség, akinek biztos hátországot a Velencei-tó partján mindig rá váró családja nyújt. 

Horváth Márk ma már felnőtt, felelősségteljes édesapa, családfő, aki éppen abban mesterkedik , hogy saját zenekart alapít. Olyan sok mindenben volt már része, hogy úgy érzi, ennek is eljött az ideje. De a kezdetekről sem feledkezik meg, amikor gárdonyi gyerekként csatangolt a tóparton barátaival, hallgatta a zenélésről szóló családi legendáriumokat, és észrevétlenül szívta magába a muzikalitás alapjait. Erről is mesélt: 

– Tíz éves lehettem, amikor már koncerteket adtam otthon. Természetesen belépőjegy fejében – meséli nevetve, azóta érzi és tudja, hogy a zenei pálya az övé. Kiterjedt volt a rokonság, így az otthoni koncertekből időnként megvolt a pénz a fagyira is. Gárdonyban nagy bandázások folytak gyerekkorában. – Ötven, száz gyerek is összejárt, gyakran zenéltünk is – emlékezik. A zene tehát nagyon korán jelen volt az életében, azon belül természetesen a családjában is. – A bátyám gitározott, gyakran, amikor skálát tanultunk, versenyzünk, hogy ki tudja gyorsabban végigvinni. Anyukám hegedült, apai nagyapám pedig tangoharmonikán és hegedűn játszott. 

Nem volt B verzió
Első hangszere a trombita volt, tűzoltózenekarban is játszott, amellyel számtalan eseményre, fellépésre juthatott el. Ebben a közegben szokta meg a közönség előtti muzsikálás boldog feszültségét, örömét. A gitár azonban kiütötte a nyeregből a trombitát. – A zenélés számomra természetes volt. Sosem kellett noszogatni, hatni rám vagy dorgálni, és azt mondani, hogy addig nem mehetsz le fiacskám focizni, amíg ezt meg nem csinálod. Nem erőltettek, mindig a magam indíttatásából tanultam és zenéltem.

Márk az a fajta ember, akinek sosem volt kérdés, mivel fog foglalkozni. Nem volt számára alternatíva a zenén kívül. Mondhatni, nem volt az életére „B” verzió. - Nekem a zene mindig természetes volt, sosem volt kérdés, hogy zenész leszek. Budapesten ugyan séfnek tanultam, de ezzel párhuzamosan zenei stúdióba jártam, és részt vettem több zenekarban – mondja. Márk rockkal kezdte, tolta zenésztársaival a „mainstreamet”. De aztán ennél többre vágyott. Ő úgy mondja, „a rockból lágyult a kezem a jazz-re és a latinra”. – Nekem a jazz jelentette azt az energiát, amit mindig el akartam érni – és amikor stílusában révbe ért, megérkeztek az első fontos fellépések is az életébe. Amikor a zenélés már nem csak öröm, de megélhetési forrás is lett. Igazán kegyelmi állapot az ilyen, tudja ezt jól minden művészember. – Egy finn szobabútor vállalkozás buliján kaptam először pénzt a munkámért – szemezget az emlékek között.


Márk és a gitárja - korán kiderült, hogy ez az ő útja

Zenei alapok után világjárás 
Márk a Kőbányai Zenei Stúdióba járt, ahol sok fontos embertől tanult, köztük Babos Gyulától és Póka Egontól – akiknek hálás mindazért, amit átadtak neki. Majd a külföldi kalandozások ideje következett, amelyeket átitatott a zene, az élet, néha a veszély vagy éppen a művészvilág laza lebegése. Elsőként az Arab Emirátusokból kínáltak neki zenei szerződést, amellyel élt is. – Jemenbe is eljutottam, ahol egy szállodában zenéltem. Majd 4 hónap után, a társadalmi feszültségek közepén eljöttem. Ezután lebombázták az épületet, ahol addig dolgoztam. Horvátországban és Olaszországban utcazenész voltam, körbejártam Európát egy barátommal – mesél, és abból amit elmond, kiderül, hogy fiatal zenészként sokféle európai közegben szocializálódott. Mindeközben itthon elvégezte a zenei konzervatóriumot. 

Külföldi kitekintései azonban itt még nem értek véget. Két éve az omari, nemrégiben pedig a genfi operában és az UNESCO világörökség részeként jegyzett libanoni Baalbek ókori római városmaradványai között lépett fel. De dolgozott skandináv bulihajókon is. 

– Kirohantam a lézershow-val övezett színpadra gitárral a kezemben és toltam az AC/DC-t. A főnököm figyelte, közben mosolygok-e. Szóval voltak a zenélésnek olyan vetületei, amelyek már-már munkának is mondhatók. De azért mégiscsak hivatás ez, harminc év távlatából elmondhatom – szögezi le, visszatekintve a mozgalmas évtizedek emlékeire. Amelyek közül újabb elképesztő élmény tör felszínre: – Hogy kamatoztassam a főző tudásomat, zenés boresteket szerveztem Kaliforniában. Ez úgy történt, hogy felhívtam egy kint élő barátomat, és elmondtam neki, mi a tervem. Tudtam, hogy a külföldön élő magyarok nagyon ki vannak éhezve a magyar ízekre és zenére. Ezt a kettőt akartam ötvözni, a programot pedig úgy adtuk el, hogy turnézik a magyar zenész szakács.  Ki is mentem, kibéreltem egy Ford Mustang kabriót, és az államot körbe utazva, kisebb magyar csoportoknak főztünk és zenéltünk. Elképesztő sikere volt, imádták a húslevesemet, a pörköltömet, és persze utána a gitárt és a magyar borokat.  


Visszatérés a magyar swing világába
A hosszú, színes kalandozások után Magyarországra visszatérve a manouche swing és a gipsy swing melankolikus, érzékeny, 30-as, 40-es éveket idéző jazz-zel átitatott világába hozott új, friss lendületet, technikát, varázslatot. Gitárjátéka felhangzott a Swing Manouche Project, a Harmonia Garden, a Csak-Csak Swing és a Django Free fellépésein is. Tehetsége okán a hazai élvonalbeli művészek is elérték őt – dolgozott Hajós Andrással, akivel egy reklámfilmhez készített manouche swing alapot. Együttműködött Tóth Verával, Jász Andrissal és Gájer Bálinttal is.

Koncert a kápolnásnyéki Halász-kastélyban – varázslatos fellépés, csodálatos közönséggel

Gárdonyba tudatosan tért vissza. Felesége, ahogy ő hívja, „Zitus” szintén Velencei-tó környéki. – A tóparthoz közel akartam lakni, ezért jöttünk vissza. A tó vonz és kikapcsol, a legfontosabb ihletforrásom. 

Milos, a kisbabájuk pedig, szinte  az anyatejjel szívja magába a zenét. Apukája minden reggel gitározik neki, és figyeli, milyen hatással van rá egy-egy dallam. Ezt követően indul csak el gárdonyi stúdiójába, ahol a baba ihlette akkordok a főszereplők.  A gárdonyi Zenetanodában saját projektjei mellett tehetséggondozással foglalkozik. Ezért a munkájáért 2017-ben elnyerte a Fiatalok a fiatalokért díjat. – Azóta járom az ország iskoláit, fellépünk, koncertezünk. Saját pályázataimból finanszírozom ezt a vállalkozást, tehát ez az iskoláknak semmibe nem kerül. 

Nagy tervek és amit a csillagok ígérnek
Az idei év több nagy terv megvalósítását jelenti Márknak. Egyrészt készíti a lemezét: – Ami kicsit vegyes lesz, olyan, mint egy jóféle zöldségleves – tör elő belőle a szakács. – Van benne minden, ami az életem része: flamenco, gipsy swing, finom latin, könnyűzenei elemek és modern alapok. Igazi világzenei projektnek ígérkezik.


Horváth Márk - a világjárás után is a Velencei-tavat választotta otthonául

A másik pedig? Elmeséli azt is: – Eddig mindig más zenekarában játszottam. De azt hiszem, minden zenész életében elérkezik a pillanat, amikor saját zenekart szeretne alapítani. Nekem most jött el. Alakul a formáció, amolyan „drum ’n brass” stílusú projekt lesz, amelyben világslágereket dolgozunk fel, és ezeket a dobok lüktetésével, valamint a fúvós hangszerek energikus világával ötvözzük.

Márknak állítólag a csillagok megsúgták, hogy zenei karrierjének több mint a fele külföldön vár rá. A jövő elé tehát továbbra is nyitottan áll, ám ha mehetnékje támad, most már ’családostul’ indul útnak. Addig is zenél itthon, a tó körül. Amikor pedig éppen nem zenél? Akkor hobbi szinten utcai harc edzéseken vesz részt, katamaránozik vagy a gyümölcsösben gazdálkodik. Ennél színesebb életet aligha élhetne.


STR
Fotók: Kőmíves András, S. Töttő Rita/család