Újragondolt hagyományok: A kékfestő technika és a divat „elhúzódó szerelem” Tóth-Mundrusz Anett számára

Részletek

Portré

2024. július 18. csütörtök, 08:13

A mindenségben, kisfia vibráló tekintetében és a kézzel festett textíliákban is látja Tóth-Mundrusz Anett azt a KékSéget, amely élete meghatározó színeként és stílusaként tölti ki mindennapjait. A kékfestő anyagokért rajongó ifjú alkotó Junior Príma-díjasként s a Népművészet Ifjú Mestereként hagyományos elemekkel játszó, mégis 21. századi divatot teremt. Agárd ma már a család otthona, ahonnan a kékfestő műhelyek több százéves hagyománya kedvéért utazik el a legszívesebben.

Fantasztikus anyagpárosítások, kiemelések, rétegezések, kékfestő minták és modern vonalvezetés jellemzi Tóth-Mundrusz Anett alkotásainak stílusát. A Velencei-tó magazin kedvéért hozott pár zsűrizett, díjazott munkát: egy farmerkabátot, műbőr betéttel applikált ruhát, egy pirossal párosított darabot, kék topánokat és néhány kékfestő anyagból készült hordozókendőt is. Mindegyik munka maga a csoda, melyet bármelyik magyar lány szívesen magára öltene – akár azonnal is. Még csak alkalom sem kell ahhoz, hogy Anett KékSég névre keresztelt alkotásait viselje az ember lánya. De vajon ki ez a fiatal lány – édesanya -, aki láthatóan igyekszik átmenteni a legszebb magyar hagyományok egyikét a mai, 21. századi hétköznapokba?

Tóth-Mundrusz Anett: a kékfestő kelmék minden stílusát kedveli

Tóth-Mundrusz Anett Agárdon él családjával, de eredetileg Bugyin született, kézműves családba – ezt már ő maga meséli, miközben vibrálóan kékszemű kisfiára is ügyel. Áldott állapota már újra jól látható a kékfestő kendő alatt.
- Édesanyám óvónő, de foglalkozik rengeteg féle kézművességgel és varrással, tehát a varrás alapjait is tőle tanultam. Édesapám famunkákkal foglalkozik. Így hát gyermekkorom javát kézműveskedéssel töltöttem, fokozatosan nőttem bele a szakmába és a tanításba. Gimnázium után kezdtem azon gondolkodni, merre menjek tovább. Végül az Óbudai Egyetemen végeztem, mint könnyűipari mérnök és ruhatervező. A diplomamunkámhoz koncepciótervet kértek - ezzel kezdődött mondhatni minden. Azt már akkor is tudtam, hogy valamilyen magyar népművészeti témával szeretnék foglalkozni, s mivel a kékfestő témájába ástam bele magam jobban, ezért választottam ezt a koncepciót. Így indult tehát a kékfestővel való kapcsolatom és lett belőle „elhúzódó szerelem”. 2011 óta foglalkozom kékfestő ruhák modern viseletként, öltözetként való újragondolásával.

Anett a kisfiával és egyik kedvenc hétköznapi farmer viseletével

A hagyományok átmentése, átörökítése a 21. századba
A hagyományos eredeti, autentikus viselet legalább annyira fontos számára, mint a modern viseletbe való átörökítés – mondja.
- Fontos a gyökerekhez visszanyúlni, azokat tanulmányozni, részleteiben tudni – például egy palóc viselet mikéntjét. Viszont ma túl rohanó világot élünk ahhoz, hogy bárki felvegyen egy bármennyire is gyönyörű, hagyományos öltözetet a hétköznapokban. Éppen ezért fontos azonban, hogy megpróbáljuk beemelni azt a hétköznapokba.
Természetesen Anett is visel hagyományos öltözetet – de inkább csak rendezvényeken, ünnepeken, viseletkonferenciákon. Saját munkáit azonban bármikor felveheti, legyen szó akár kiállításmegnyitóról, egyéb megjelenési kötelezettségről vagy éppen hétköznapi, „farmerruhás” napról. Merthogy modern munkái éppen erre valók: viselhetők farmerral, utcára, a mindennapok rohanós ügyintézéseire is. Most például egy farmer kiskabátot visel, kékfestő palóc ködmön újragondolt rátétjével.

Fotók: Tóth-Mundrusz Anett saját gyűjteményéből, S. Töttő Rita, Kárpisz Sándor, Galambos Helga, Szilárd Katalin

A kékfestő vajon mi?
A kékfestő ugyan minden magyar ember számára jól ismert stílus és technika, ám ez pont egy olyan téma Anett számára, amelyről napokig tudna mesélni.
- Ha azt mondjuk, hogy kékfestő, a nagymamáink asztalterítője jut először az emberek eszébe. A kék alapon fehérmintás, geometrikus vagy épp különböző virágmintás textilek azonban ennél sokkal többet jelentenek: a kékfestő ugyanis nem csupán egy konyhai textília, amelyből maximum egy edényfogó készülhet, hanem divatstílus is! Épp annyira lehet az, mint a matyó vagy a kalocsai, amelyet már korábban felfedeztek a divattervezők. Egy kékfestő öltözetet épp ugyanúgy be lehet tehát illeszteni a hétköznapi ruhatárba. S ráadásul a kék-fehér kombináción túl számos egyéb különleges változata létezik. Van például egy kollekcióm, amelynek az a címe, hogy a ’Kékfestő színesen’, melyben kék-fehér és piros kombinációja található, de van olyan, amelyben kék alapon rózsaszín, kék alapon zöld, sárga-zöld vagy a kék többféle színárnyalata jelenik meg. Ezek rendkívül különlegesek, kuriózumnak számítanak – s nem csak számomra, ugyanis egyre kevesebb műhelyben készítik.
A kékfestőt Magyarország számos területén viselték, használták: sima kis szoknyaként, a férfiak kötényeként szinte mindenhol megtalálható volt. De még Kalocsán is, ahol az ünnepi öltözet része volt – meséli Anett –, aki kollekcióiban a kékfestő textilekhez egyéb anyagot is applikál: műbőrt, farmert párosít hozzá. Ettől lesz egyedi, modern és vonzó a mai hölgyek számára.
- A farmer mindig divat, színben is nagyon jól illik a kékfestőhöz. Illetve nagyon sokszor dolgozom madeirával, amely nőiesebb, lágyabb, nyári viselet. Emellett nagyon szeretem a különleges párosításokat, mint a madeira mintás, perforált műbőr anyagok.
De – derül ki – nem csak az anyag miatt válik egy alkotás KékSég stílusúvá: ha Anett szabad kezet kap, akkor a formavilágon azonnal észrevehető a keze munkája, hiszen olyankor csak az anyag a hagyományos, minden egyéb modern és hétköznap is viselhető.

Anett alkotásai az Ifjú mester kiállításon

Az anyag a lelke mindennek
Az anyag azonban valóban kardinális kérdés: - A kékfestő nagyon speciális műhelyigényű technika. Régen elterjedt volt, minden nagyobb mezővárosban működött egy kékfestő. Mára azonban az egész országban összesen öt van, köztük is van olyan, ahol a mester 95 éves. Emiatt is nagyon fontos számomra ez a téma: foglalkozzunk vele és dolgozzuk fel addig, amig vannak mesterek, akik el tudják készíteni ezeket az anyagokat! Legtöbbször a tiszakécskei Kovács család anyagaival dolgozom, mert sokféle anyagot, színt használnak, színtartó festékkel dolgoznak. De Győrben és Nagynyárádon is van műhely – ez utóbbi ugyan nincs közel, de a tulajdonos Martonvásáron él, így vele is kapcsolatot tartok.
S hogy mitől jó egy kékfestő anyag? Elsősorban attól, hogy 100 százalék pamutból készül, továbbá attól, hogy milyen festékkel készül – magyarázza Anett. Számára például az a fontos, hogy színtartó anyagokkal legyen festve, hiszen más anyagokkal kombinálja a kékfestőt. Egy hófehér madeirával párosított kékfestő szoknya például akkor lesz hosszútávon viselhető, ha mosáskor nem megy tönkre a csipke színe. A hagyományos, indigó eljárással készült kékfestők ugyanis engedik a színüket. A kékfestő eljárás alapja máig a több száz éves kézi technika: egyesével nyomják, mintázzák az anyagokat most is. Kismértékű tehát a gépiesítés, ezért is olyan ritka.

Értékmentés, ihletkeresés
Egy-egy műhelylátogatás Anett számára tehát nem csupán a vásárlásról szól. A beszélgetés az idős, tapasztalt mesterekkel éppúgy az értékmentés, az emlékőrzés, a tanulás része, ahogy az, hogy mindeközben az anyagok ihletet adnak, megérintik az alkotó lelkét. Sokszor Anett már egy anyagra tekintve látja, milyen ruhát készítene belőle – pont úgy, ahogy egy darab kőben és fában a szobrász már látja a kifaragás előtt az alakot.

Anett kisfiával és édesanyjával Gárdonyban – otthonra lelt itt

Kapcsolat a Velencei-tóval
Anett és férje 2019-ben költözött a Velencei-tóhoz, ahol korábban sokat nyaraltak mindketten gyerekkorukban.
- Szerettük azokat az emlékeket, amelyek ide kötnek bennünket, és együtt is sokat jártunk a Velencei-tóhoz. Albérletben éltünk még Budapesten, amikor arra gondoltunk, jó lenne valahol itt élni – meséli Anett. Első, világítóan kékszemű, szőke kisfia ide született, s most várják a kistestvért. – Nagyon szeretünk itt élni, nem tervezzük, hogy tovább megyünk.
Anett számára a hagyományok ápolása nem csupán „szerelemprojekt” – főállásban a Hagyományok Házában kézműves szakelőadó, így munkája is a népi kézművességhez kapcsolódik: mindennemű kézműves szakma szervezésével, oktatásával, pályázatokkal, gyermekprogramokkal foglalkozik – persze amikor nem babázik.
Anett mostanra úgy érzi, megérkezett. Mint alkotó, mint nő, már megtalálta önmagát. Elért számos kitűzött célt, melyekért elismerték – megkapta a Junior Príma-díjat 2018-ban, a Népművészet Ifjú Mestere elismerést 2020-ban, minősített termékei után pedig a Népi Iparművész címet szintén 2020-ban. Sokféle terve van még persze, teszi hozzá: hosszútávú álom a KékSég felfuttatása, később pedig, ha már elég évtized áll mögötte, a Népművészet Mestere cím elérése. Addig pedig teszi a dolgát, s kékben álmodja újra a 21. századot.