Minden képzeletet felülmúló eredmények

Részletek

Portré

2024. július 10. szerda, 07:50

Dr. Kazai Viktor, a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány elnökének célja, „behozni azokat az évtizedes lemaradásokat – elhanyagoltságot, elfeledettséget –, melyeket a Velencei-tó a Balaton mellett elszenvedett”.

Közel két évtizede kezdte meg a munkát a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány. Elnöke, a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett ügyvéd, Dr. Kazai Viktor eredményekről, az elfeledettség csökkentéséről, kulturális és turisztikai összefonódásokról épp úgy mesélt a Velencei-tó magazinnak, ahogy a térséghez való kötődéséről is.

– Milyen indíttatásból jött létre a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány 2006-ban?
– Ahogy a neve is mutatja, a velencei-tavi kistérség fejlesztése, azon belül a turisztikai, kulturális és kicsit talán vállalkozási lehetőségek bővítése volt a cél, amikor L. Simon László létrehozta az alapítványt. Meglehetősen nagy céloknak tűnnek ezek egy induló szervezettől, ám hosszú évek munkájával sok mindent megvalósíthattunk ezekből – főleg kulturális területen. A megfogalmazott célok egyébként összefüggnek: kulturális elképzeléseinknek ugyanis láthatóan van turisztikai vonzerőnövelő hatása is. Az alapítvány életre hívásakor, amikor pályázati segítséggel hozhattunk helyre ingatlanokat s új életet lehelhettünk olyan romokba, mint például a kápolnásnyéki kastély, akadtak azért aggodalmaink is, főleg azzal kapcsolatban, mennyiben lehet az ilyen épületeket/intézményeket gazdaságosan fenntartani. Ekkorra ugyanis már számos országos volumenű projekt, nagy műemlékhelyreállítás megvalósulása volt példa előttünk, amelyekről azonban később kiderült, hogy nagy kihívás napi szinten élettel megtölteni őket. Különösen amiatt aggódtam, hogy vidéken ez a nehézség még hangsúlyosabb lehet. Ennek ellenére, azt kell, hogy mondjam, pozitív csalódás számomra, ami itt történt: egy vidéki környezetben kulturális – és nem feltétlenül könnyű szórakozást nyújtó, hanem magasabb művészetet képviselő – programokra már hetekkel korábban elkapkodják a jegyeket. Legyen szó akár egy vonósnégyes kamarakoncertjéről vagy egy színházi fellépésről, mára egyértelművé vált, hogy a Velencei-tónál igenis van létjogosultságuk a színvonalas kulturális rendezvényeknek. Ráadásul mostanra elmondható, hogy hosszú évek óta töretlenül nagy, az én várakozásaimat mindenképpen messze felülmúló az a közönségérdeklődés, amely a Velencei-tónál a programjainkat jellemzi.

Fotók: Kőmíves András, S. Töttő Rita

– S ha már vidék, miért pont a Velencei-tó térségét öleli fel az alapítvány?
– Ez részben az alapító szándéka, hiszen egy alapítvány természetszerűleg az alapító elképzelése szerinti céllal, tevékenységi körrel alakul meg. A mi alapítónk, L. Simon László ehhez a tóhoz, a térséghez, a Velencei-tó környékéhez kötődik, így nem véletlen, hogy ezt a területet jelölte ki az alapítvány tevékenységére. S noha ez egy kis térség – a Balatonhoz képest legalábbis mindenképpen –, egy induló alapítvány számára még így is nagyon nagy falatnak látszott. Mégis elég belátható léptékű terület volt ahhoz, hogy nekifogjunk a legfontosabb feladatnak: behozni azokat az évtizedes lemaradásokat – elhanyagoltságot, elfeledettséget –, melyeket a Velencei-tó a Balaton mellett elszenvedett. Az elmúlt években már láthatóvá vált az eredmény, mert a tömegek, akik a Balatonra tartanak és néhány kilométerre „vágtatnak el” a Velencei-tó mellett, mostanra ismét kezdik számításba venni a térséget. Az alapító indíttatásában tehát, valahol azt gondolom, hogy ennek az elhanyagoltságnak az igazságtalansága és annak a megszüntetésére való törekvés is benne volt, hiszen a Velencei-tó, lokációjában, környezeti adottságaiban és szépségében annál többet érdemel, mint amit a rendszerváltást követő – s azt megelőző évtizedekben is – odafigyelésben, fejlesztésben és lehetőségekben kapott.

– A Halász-kastélyon kívül mely kitörési pontokban bízik a közeljövőben a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány turisztikai, kulturális szempontból?
– A 2022-23-as év egyik legnagyobb eredménye számunkra a Kincsestáj projekt TOP pályázati forrásból történő megvalósulása. Ez a fejlesztés egy kerékpárút, amely egy kulturális rendezvényhelyekhez, attrakciókhoz, épületekhez, műemlékekhez kapcsolható kerékpártúra útvonal, infrastruktúrával és kényelmi szolgáltatásokkal (a kedves olvasó a Kincsestáj projektről a Velencei-tó magazin most forgatott kiadványának 22. oldalán olvashat bővebben – a szerk.) A túraútvonal meglehetősen széles területet érint, hiszen Kápolnásnyéktől indulva Móron, Bodajkon, Csókakőn át, Csákberényen keresztül egészen Fehérvárcsurgóig tart, sok-sok állomást magába foglal.

– A múltban is számos fontos helyi fejlesztés kapcsolódott az Alapítvány nevéhez. Melyek ezek?
– A Velencei-tavi Intézőbizottság irattárának megmentése fontos cél volt, hiszen nem pótolható és ezért felbecsülhetetlen kordokumentumokat tartalmazott. A gyűjtemény korábbi velencei-tavi műszaki fejlesztéseket, elképzeléseket, térképeket, iratokat tárolt sok-sok folyóméterben, mégis mostohagyermekként hányódott ez az irattömeg a rendszerváltás után, 5-25 évig. A dokumentumok többségét az utolsó pillanatban mentettük meg, egy része azonban addigra teljesen tönkrement és elpusztult. Az irattár elhelyezése, feldolgozása – gyakorlatilag levéltári, irattári szintű, szakmailag megfelelő összerendezése és elhelyezése – sikeres alapítványi munka volt. Szintén a legfontosabb vállalásaink közé tartozik a Gárdonyi Géza Emlékházon elhelyezett Fejér megyei irodalmi emlékfal. Ez azonban máig nem egy lezárt projekt: mindig a fejünkben forgatjuk ugyanis a lehetőséget, hogy újabb és újabb személyekkel bővítsük a domborművek sorát. A reliefek Fejér megyei származású vagy a térséghez valamilyen módon kötődő jelentős irodalmi személyiségeket ábrázolnak. Ehhez a projekthez kapcsolódóan pedig kiadtuk a Fejér megyei irodalmi olvasókönyvet, amely nem más, mint az emlékfalon mostanáig szereplő írók műveiből készült szemelvénykötet. A könyvet a megye középiskolásai és azok forgathatják haszonnal, akik érdeklődnek a megye életének nagyjai és azok munkássága iránt.

– Hasonló található a Halász-kastély kerítésén is?
– A kápolnásnyéki Halász-kastély kerítésének falán szintén domborműveket helyeztünk el, illetve a kastély kertjében lévő szoborpark is folyamatosan bővül a terveink szerint, lehetőségeink függvényében. Ám ez sem arról szól, hogy újabb és újabb darabok kerüljenek egy gyűjteménybe, hanem konkrétan arról, hogy a térség – a tágabb értelemben vett térség – korábbi kulturális értékeire emlékeztessük az embereket: az idelátogatókat és az itt élőket egyaránt. Ez tehát egy szerteágazó, értékmentő tevékenység. Pont úgy, ahogy az itt található épületegyüttes korhű, korabeli tervek szerinti rekonstrukciója is – benne a kápolnásnyéki kastéllyal és parkjával. Az értékmentő szempontnak azonban találkoznia kell a kulturális és turisztikai célokkal is, éppen ezért a kastély, az azt körülvevő épületegyüttes és a történelmi park önállóan is meg kell, hogy állja a helyét, mint turisztikai célpont. Akkor is, amikor éppen nincsen benne olyan képzőművészeti vagy egyéb kiállítás, amely vonzza a látogatókat. Tehát ennek a helynek önmagában is és minden nap érdekesnek és felkeresendőnek kell lennie – és egyébként az is! Ezért hoztuk létre például a kastély parkjában a műemléki vagonokban kialakított szabadulószobát is. Az emberek döntését ugyanis, amikor kirándulási vagy turisztikai célpontot választanak maguknak, befolyásolja az, hogy – csúnya szóval élve – milyen az „attrakciós sűrűsége” az adott helynek és a környezetének. Egyre nehezebb ugyanis rábeszélni az embereket, hogy menjenek el egy gótikus romot megnézni, ha ott egyébként nem látnak semmi mást, még akkor is, ha annak mondjuk az unikális jellege és érdekessége önmagában is meg van.

– Az alapítványi munkán túl milyen kapcsolatot ápol a Velencei-tó térségével? Hogy érzi itt magát?
– Röviden és egyszerűen: kiválóan! Székesfehérváron születtem, ott is éltem több mint negyven éven át. Rövid ideig Budapest következett, de szerencsére most már hat éve megint a térségben élünk, ami az utóbbi tíz év legjobb döntése volt.

– Miért?
– Ez egy élhető, emberi léptékű környezet, amely az apróbb nehézségei és problémái ellenére is fantasztikus hely. Nyugalmával, levegőjével, csendjével, a víz közelségével kiváló élettér. Az Alapítvány működtetése mellett ügyvédként dolgozom, több területen, amelyhez szintén nagy áldás az itt megtalált nyugalom. Munkám miatt is a tó körül, illetve a Székesfehérvár– Velencei-tó–Budapest tengelyen vagyok aktív, tehát, ilyen értelemben a tevékenységem egyéb része is jórészt ide, ehhez a helyhez köt jelenleg.

Dr. Kazai Viktor: „hosszú évek óta töretlenül nagy, az én várakozásaimat mindenképpen messze felülmúló a közönségérdeklődés” a Velencei-tónál

– A munkáját Magyar Arany Érdemkereszttel is elismerték 2020-ban. A tudósítások szerint „a Velencei-tó és környéke közéleti, kulturális és turisztikai életének fellendítése érdekében végzett magas színvonalú, példaértékű és fáradhatatlan munkássága, a Magyar Művészeti Akadémia megalakulása érdekében végzett szakmai munkája, valamint az Akadémia első Felügyelő Testületének elnökeként folytatott tevékenysége elismeréseként” kapta a kitüntetést, melyet Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára vehetett át. A Velenceitavi Kistérségért Alapítvány élén végzett munkájáért is járt tehát az elismerés?
– Az Érdemkereszt annak az alapítványi munkának is az elismerése, melynek célja a „közösségi jólét” megteremtése, tehát maga a közérdek – éppen ezért közhasznúak vagyunk. E logika mentén, e célt szem előtt tartva működtetjük az alapítványt, úgy gondolom, sikerrel. De itt most nem az a cél, hogy a mi érdemeinket hangsúlyozzuk. Az a feladat, hogy ennek a térségnek, a világ eme kicsi szeletének, amelyben van szerencsénk és lehetőségünk talán valamit előre mozdítani, megtegyük azt, amit tudunk. Az a törekvésünk, hogy jobb minőségű, tartalmasabb és minden szempontból élhetőbb legyen térségünk. Nem titkolt feladatunk, hogy az egész környék és környezet presztízsének emelése mellett az itt élők is érezzék saját életükben ezeket a pozitív változásokat. Lokálpatriótaként pedig büszkeséggel tölt el, amikor elmondhatom az ide érkezőknek, honnan indultunk s megmutathatom, hol tartunk most! Eredményeink önmagukért beszélnek.