Inkább gazdag falu, mint szegény város!

Részletek

Portré

2023. október 06. péntek, 06:26

Ha nem is közvetlenül tóparti, de a Velencei-tó térségéhez szervesen kapcsolódó település Kápolnásnyék. Melynek egyik lakója immáron negyven éve Podhorszki István, aki 2014 óta vezeti a települést. Szereti, büszke rá, és mint mondja, sok álma megvalósult már itt, de még legalább ennyi van.

Sosem gondolta volna, hogy egyszer a települést fogja vezetni, amit otthonául választott – meséli Podhorszki István, Kápolnásnyék független polgármestere a Velencei-tó magazinnak. Mégis már közel 10 éve teszi ezt, ezért megkértük, meséljen a kezdetekről.
– 2010-ben megkeresett az akkori polgármester és jegyző, hogy induljak képviselőnek. Nem állt szándékomban, de azt mondtam, ha egy jó indokot tudnak mondani, akkor indulok. Azt mondták, kevesebb esély lenne bejutni akkor olyanoknak, akik nem ide valók. Végül mindenféle kampány nélkül bejutottam. Ám eltelt 4 év és azt gondoltam, hogy én ezt így nem folytatom, csak azért, hogy bejárjunk ide, és azon túl, hogy feltesszük a kezünket, nem történik egyéb.

Egy ideig kereste a helyét, de megtalálta

Szokatlan helyzet
Egyre többen megkeresték végül azzal, hogy induljon a polgármesteri posztért. A helyzet nagyon szokatlan és furcsa volt számára – árulja el –, mert hiába volt előtte is cégvezető, egészen máshogy kellett hozzáállni egy hivatal foként nőkből álló gárdájához, mint a villamossági szakma férfias világához – amelyből jött.
– Egy-két évig kerestem a helyem, hiszen a polgármesteré is egy szakma, én úgy vélem. Éppen ezért én nem szégyelltem kérdezni a tapasztaltabb kollégáktól, a korábbi polgármesterektől, és ha kellett, segítséget is kértem. Gyorsan eltelt az első 5 év, s másodjára már azért indultam, mert megtetszett ez a világ. Igazi kihívás volt, amelyben jó volt megélni a sikereket. A település fejlődése látványos volt, melyben a politika is segített. Az első, amire sikerült pénzt kapnunk a kormánytól, az orvosi rendelő felújítása volt. Ezt követte a tér felújítása, majd következtek a játszóterek, buszmegállók. A közintézményeinket felújítottuk, elsők között oldottuk meg a led lámpás közvilágítást és a napelemes rendszerre állást. Ezek fejlesztések most, a rezsiárak növekedésekor mutatták meg igazi értéküket számunkra: nem mondom, hogy minket nem érintett az energiaválság, de negyedannyira sem, mint sok más települést. Minden sikernek tudok tehát örülni. Amikor polgármester lettem, megkérdezték tőlem, milyennek képzelem el Kápolnásnyéket? Azt válaszoltam, olyannak, mint az udvaromat – majd mutatja is fotón a rendezett, takaros portát, mely tükrözi a gondos gazda precizitását.

Egy oklevél az irodájából, kollégái ajándéka

Elismerték korábban is
Székesfehérvárról költözött közel negyven éve Kápolnásnyékre, kanyarodunk vissza a kezdetekhez. Felesége nadapi, egy pázmándi szüreti bálon ismerkedtek meg egymással. Azóta sok minden történt itt, és most – talán nem véletlenül – olyan ember vezeti a települést, aki korábban, polgármestersége előtt, megkapta a település összes lehetséges elismerését: a díszpolgári címet, a Kápolnásnyékért Érdemérmet, a Pro Civitate Emlékérmet és a Polgármesteri elismerő oklevelet is.
– Mindig segítettem a települést, ahogy tudtam – mondja. – Most pedig – teszi hozzá –, egy igazán jó csapattal dolgozhatok együtt a hivatalban. A lakosságszám folyamatosan nő, ennek megfelelően pedig mindig jönnek az új kihívások. 2014-ben megközelítőleg 3600-an éltek Kápolnásnyéken, most már több mint 4 ezres a lakosságszám. Jönnek a fiatalok, sok gyerek születik.
– Nem véletlenül jönnek ide: közel van az autópálya, a főváros, Székesfehérvár és természetesen a Velencei-tó is.

Kápolnásnyék központja és Podhorszki István: körülötte minden, amit megálmodott. – Fotó: S. Töttő Rita

Ahol jó élni
Nem mellesleg, Kápolnásnyék a Velencei-tó térségének kulturális központja. Óriási a látogatottság, a nyári és a téli időszakban egyaránt. A hangulat pedig mindig vidám, vélekedik teljes meggyőződéssel István, aki még egy cikket is olvasott arról, hogy a legboldogabb település Magyarországon Kápolnásnyék. Ők ezt azóta is emlegetik és büszkék rá, és most is így gondolják:
– Noha mindenhol nagy a megszorítás, mi jól állunk, mert vigyázunk a pénzre. A közterületek is mindig szépen rendben vannak tartva: négy alkalmazottunk dolgozik a településen csak ezért. De a lakosság is megteszi a magáét, szinte mindenki lenyírja a füvet ott, ahol az az ő dolga. Senki helyett nem dolgozunk, mert így is óriási területet kell rendben tartanunk.
Ezt a külcsínt díjazta a Virágos Magyarországért mozgalom is tavaly, amikor az első alkalommal nevező település azonnal különdíjat kapott.
– Ahogy a lakosság látta, hogy a település motivált és rendben tartott, szép közterületet akar, mindenki úgy érezte, nem akar kilógni a sorból. Tiszta, jól élhető falut szeretnék a következő generációra örökíteni majd. Falut és nem várost – nekem ugyanis ez az elvem: inkább legyünk gazdag falu, mint szegény város