Keresés


Kulturális, idegenforgalmi, gasztronómiai, gazdasági magazin
Hirdetés

A magazin letölthető változata




Az ingyenes Velencei-tó Magazin legújabb számát megtalálják a Tourinform irodáiban, a tó térségi szállodákban és a különböző vendéglátóhelyeken.

VELMA rövid hírek


Hirdetés

Fenyvesi László és a Dinnyési-fertő - Akinek több mint térkép e táj

Nem messze az ország egyik legjelentősebb turisztikai célpontjától, a Velencei-tó mellett fekszik a féltve őrzött Dinnyési fertő. Gazdag madárvilágát évtizedek óta őrzi, figyeli Fenyvesi László természetvédelmi őr és környezeti nevelő.


Szürke marhák – visszahozták a madarakat is

Csendesen folynak a hétköznapok a Dinnyési-fertő hatalmas rétjein, vízparti nádasai mentén. Tavasz végén, nyár elején színes szirmokat öltenek a vadvirágok, s mellettük komótosan legelnek a rackajuhok és magyar szürkemarhák. Az állattartás azonban itt nem a gazdaság fellendítésének záloga – ezen a területen a jószágok jelenléte egészen más okból kezdődött, vagyis inkább folytatódott. Fenyvesi László mesél erről, ahogy arról is, miért választotta ezt a területet természetvédelmi pályafutása kezdetén.
– 1987-ben kerültem az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatalba, amelynek veszprémi kirendeltségéhez tartozott akkor ez a környék – emlékezik vissza a kezdetekre Fenyvesi László, aki a Sárrét Tájvédelmi Körzet vezetőjeként került a térségbe. Miközben mesél, óhatatlanul is fürkészi az eget – keresi a madarakat, nézi, éppen melyik érkezik a fertő bejáratához.
– Az volt ugyanis az álmom, hogy a természetvédelemben dolgozzak. Veszprém megyéből származom, s noha hívtak az Aggteleki Nemzeti Parkba, oda nem mentem, mert nem volt alkalmas az időpont, és messze is van a szülőhazámtól. Erdészként végeztem, de már akkor is fontolgattam a természetvédelmi irányt. Itt volt erre lehetőségem. A Velencei-tóhoz 1989-ben érkeztem, amikor elhunyt az itteni természetvédelmi őr, Zölei János. Egy darabig egyszerre hozzám tartozott a Sárréti Tájvédelmi Körzet és a Velencei-tó a Dinnyési-fertővel. A fő feladatom a terület őrzése volt, a természetvédelmi szempontok érvényesítése, a gazdálkodás, a vízkezelés – egyszóval az volt a cél, hogy minden úgy működjön a területen, ahogy az a természetnek a legjobb. Hozzátartozik ehhez a feladathoz az illegális hulladéklerakás megakadályozása, a lerakók felderítése, az engedélyköteles területek őrzése, az élőhely felderítése – sorolta munkájának részleteit az őr, akinek később nagy szerepe volt a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet létrehozásában. A megye déli részén – Aba, Sárkeresztúr, Sárszentágota környékének – a védetté nyilvánítása ugyanis a természetvédők számára nagyon fontos volt: az ottani szikes tavak és rétek megóvása így volt lehetséges.


Fenyvesi László, a természet szeretetére nevel

A választás szabadsága
Később azonban lehetővé vált az, hogy egy területre koncentráljon. Így adódott a kérdés: Dinnyés vagy Sárrét?
– A gazdag madárvilág volt az, ami miatt végül Dinnyést választottam – szögezi le. A területen az elmúlt évtizedekben számos pozitív hozadéka volt Fenyvesi jelenlétének: – Még a budapesti természetvédelmi igazgatóságnál, később a Duna-Ipoly Nemzeti Parknál szorgalmaztam, hogy legyen a nemzeti parknak jószága, mert ezeknek az élőhelyeknek, szikes pusztáknak a fenntartásához alapvető fontosságú a jelenlétük. Volt itt ugyanis egy átmeneti időszak, amikor semmilyen állat nem volt, még a kaszálás is csak hébe-hóba működött. Így pedig lényegesen szegényebb lett az élőhely, ami megmutatkozott a madárvilágon is. S mivel a nemzeti park nem tudott jószágot tartani, hiszen kicsi volt a rendelkezésre álló 20-25 hektárnyi legelőterület, ezért mi magunk kezdtük el az állattartást. A jószágainkkal nagy területeken kezdtük el a legeltetést, amely jóval korábban ugyanerre a célra szolgált. Ezek javarészt elnádasodott szikes legelők voltak. Amint elkezdtük a legeltetést, a szürkemarha és rackajuh tartását, azonnal megsokszorozódott a területre érkező madarak száma is. Komoly élőhely alakító hatásuk azonnal látszódott: megjelentek ugyanis azok a vízpart mentén táplálékot vagy fészkelő helyet kereső énekesés ragadozó madarak, amelyek a sekély vízű szikes tavat – mint amilyen a dinynyési belső tó –, évszázadokon át „tocsogóként” használták. Jól megfértek ők az itt legelő jószágok mellett.


A madárgyűrűzés élménye közben észrevétlenül tanulnak a gyerekek

A madárvilág újra felfedezte, a Ramsari Egyezmény megvédi
Így vált egyre jobban legeltethetővé a terület, ahol a Duna-Ipoly Nemzeti Park később felvásárolt egy jelentősebb területet, a tónak, mondhatni, a nagyobb részét, ahol szintén legeltetés folyik. A Ramsari Egyezmény szempont já ból a Dinnyési-fertő és az egész Velencei-tó kiemelten fontos területnek számít.
– Az egyezmény arról szól, hogy a vízi – különösen a vonuló – madarak számára biztonságos pihenőhelyet kell nyújtani, hogy legyen olyan helyük, ahol nem zavarják őket, nincs vízivad vadászat. Ilyen szempontból ezek nagyon fontos területek. Annyira jól működik ez, hogy a vízi madarak tudják jól, mi szolgálja az ő biztonságukat. S ha egyszer valahol vadásznak rájuk, akkor onnan hanyatt-homlok menekülnek. Oda mennek szívesen vissza, ahol biztonságban érezték magukat. A Dinnyési-fertő 545 hektáron lett fokozottan védett, s ennek van még 600 hektárnyi védőövezete. A Velenceitó pedig sokkal nagyobb: a tó nyugati 420 hektárja szintén fokozottan védett. Így nem csak a fertő, de az egész Velencei-tó hozzátartozik a Ramsari Egyezményhez. Az utóbbi 20 évben éppen ezért nincs is vízivad vadászat a területen.
– 1958-ban nyilvánították védetté a Velencei-tó nyugati részét, 8 évvel később pedig a Dinnyési-fertőt is. Már akkor látszott, hogy a tó nyugati felén fészkelő vízimadarak, mint a kócsagok, kanalasgémek táplálkozóterülete a Dinynyési-fertő. Azóta már a fertő nem csak táplálkozóhely, de fészkelőhely is számukra. Annak, hogy a Velencei-tó ma már nem annyira biztonságos a számukra, külön története van. Szerepe van ebben a turizmus mellett annak, hogy a tavon megszüntették a halászatot, és ezért elszaporodtak a nagy harcsák, amelyek pedig vízimadarakkal is táplálkoznak. Emellett a vaddisznók is sokan vannak, amelyek szintén zavarják a nádasokban, úszólápokon fészkelő madarakat – tudjuk meg.


Apró fiókák a területen - a kézzelfogható természet öröme

A megújulás ereje
A tavalyi évben nagy változások történtek a Dinnyési-fertőn. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága 530 millió forintos uniós támogatásból újíthatta meg négy kiemelten fontos természetvédelmi területét. Profitált a fejlesztésből a Velencei-tavi madárrezervátum természetvédelmi terület, a Dinnyési fertő természetvédelmi terület, a Sárréti Tájvédelmi Körzet és a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet is. A Dinnyési-fertő területén e természetvédelmi fejlesztések mind a térség állatvilágának jól-létét szolgálják:
– Két költőszigetet építettünk, most derül ki, hogy a védett és fokozottan védett madaraink – mint a gólyatöcs, gulipán, piroslábú cankó, lilék, cséreksirályok és a récék – felfedezik-e a számukra kialakított területeket. Jelenleg sok a nagyobb, sárgalábú, illetve sztyeppi sirály, amelyek elég agresszívak, s aggódom, hogy megakadályozzák a kisebb madarak fészkelését. Ez persze a természetvédők számára mindig kérdés: vajon van-e erre megoldás? – mutat rá Fenyvesi, aki elmeséli, hogy a dankasirály őshonos ezen a területen, ahogy a fehérvári Sóstón is fészkelő szerecsensirály is.


A természetvédelmi területen tartott jószágok jótékonyan hatnak a környezetükre. - Fotók: S. Töttő Rita

– Velük nincs is különösebb gond, nem konkurensei a gólyatöcsnek, gulipánnak, jól megvannak egymás mellett. A nagyobb fajok azonban ragadozómadárként is működnek. A költőszigeteken kívül épült egy új madármegfigyelő torony, jó, tartós anyagból, ahonnan szépen rá lehet látni a Dinnyési-fertőre és a költőszigetekre is. Emellett van egy új híd, amely a 12 éve készült tanösvény hídjának helyére épült, ezúttal már szintén tartós anyagból. A fejlesztés részeként létesült egy új pallósor a parton, melynek célja, hogy az arra állított madárhálókból könnyebben ki lehessen venni a madarakat és biztonságosan bemutatni az érkező csoportoknak. A fejlesztések során vízleeresztésre is sor került, így tudták kiépíteni a költőszigeteket és a pallósort, valamint megújítani az árkokat.
– Gyakorlatilag azzal, hogy sikerült átvágni egy gátat, egy új élőhelyet hoztunk létre. Ez korábban lecsapoló árok volt, ám mostanában bevonzotta a rókákat és a vaddisznókat a fertőre. Azzal azonban, hogy tulajdonképpen egy szigetet hoztunk létre ott is, megakadályozzuk a kondák közlekedését, a rókák átjutását, és újabb lehetőséget kapnak a madarak a biztonságos fészkelésre. Ezen kívül újjáépültek a zsilipek, melyek azt szolgálják, hogy biztonságosan el lehessen látni a fertőt vízzel – mondja a Dinnyési-fertő szerelmese. De gondolatban láthatóan már messze jár – kint a szikes puszta végtelen vizes élőhelyein, ahol mára újra paradicsomi állapotok várják az otthont és táplálékot kereső égi vándorokat.