Ősök hagyatéka a jelenben

Részletek

Portré

2022. július 06. szerda, 07:49

Ma már nemzetközileg ismert antropológus-kutató, többszörös magyar bajnok dzsudós, a legnagyobb Kárpát-medencei magyar hagyományőrző rendezvény, a Magyar Törzsi Gyűlés-Kurultáj főszervezője, a Magyar-Turán Alapítvány elnöke - Bíró András Zsolt a Velencei-tótól indult.

Bíró András Dinnyésen: a Karacsun ősi magyar ünnepét tartották a Velencei-tónál

Nem csak egy alkalommal, az ősi magyar karácsonyt, a téli napfordulót ünneplendő érkezett a Velencei-tóhoz Bíró András tavaly decemberben. A Kurultáj főszervezője a tópartra szinte haza érkezik. A Magyar Természettudományi Múzeum antropológus kutatója azon elismert tudományos szakemberek egyike, akinek köszönhetően a legkorszerűbb természettudományos módszerekkel végzett kutatási eredmények révén, pontosabb képet alkothatunk a magyar őstörténetről, a magyarság kialakulásának összetett kérdéseiről és az ősi magyarság vándorlásának természettudományos modellezéséről. A Dinnyési-fertő természetes közege adott otthont 2021. december 21-én a Karacsunnak, az ősi magyarok és keleti rokonnépeinek hiedelemvilágában fontos szerepet betöltő téli napforduló ünnepének. A látogató az itt felállított jurták szomszédságában, a dobosok és a csodálatos ősi viseletekbe öltözött hagyományőrzők gyűrűjében, a szertűz mellett úgy érezhette magát, mint ha a honfoglalás korába érkezett volna vissza. Aki itt körülnézett, tudatosan vagy tudat alatt, meggyőződhetett róla, nem véletlenül választottak ilyen csodálatos hazát az ősi magyarok. Tisztelet az ősök tudásáért és bölcsességéért, és köszönet az utat mutató csodaszarvasnak – tehet nénk hozzá, ha az ősi Tengri-hitvi lág legendái mentén merítenénk e romantikus felvezetőhöz. És akkor itt, a Ve lencei- tó közvetlen közelében a hagyományőrző csapatok és az ünneplők a Magyar-Turán Alapítvány vezetője, Bíró András köré gyűltek, aki valódi vezéregyéniségként állt a tűz és az ünneplők előtt. A magyar törzsi gyűlések, bugaci Kurultájok főszervezője ezúttal gyermekkora helyszínére hozta vissza az ősi magyar karácsony szertartását. S mint kiderült, ez nem véletlen. Tervei kiemelt fókuszában áll a térség. Ám ezúttal magáról mesélt.

Bugacon 2021-ben: az Ősök napja rendkívül nagyszabású rendezvénye látványos hagyományőrző programok sorát vonultatta fel. – Fotók: S. Töttő Rita

Fiatalkori hatások
– Anyai nagymamám csákvári, nagypapámnak pedig itt volt háza Ve len cefürdőn. Így tehát elmondhatom, hogy itt gyerekeskedtem, itt nőttem fel a tó partján, itt jártuk be a többi gyerekkel a nádszigeteket, csónakáztunk, horgász tunk s aztán itt serdültünk, ide jártunk szórakozni a tópartra… – mesél gyermek- és fiatalkori élményeiről a ma már tudományos kutatóként dolgozó Bíró András. Hosszú fekete haja lófarokba kötve, míves hagyományőrző köntöse, faragott csontokkal és farkasfogakkal ékesített ékszerei, veretes öve és tarsolya pedig az ünnepi hangulatot és eseményt emeli. Elhivatottsága is gyermekkoráig vezethető vissza.
– Pesti szülőhelyem mellett elmondhatom tehát, hogy másik szülőhazám a Velencei-tó és környéke. Családja múltja, nagyszülei meséi, legendái és óriási könyvtára ültették el a kisfiúban az érdeklődést, a nemzeti elköteleződést, a tudományos kíváncsiságot, amely nem hagyott alább az évek alatt, sőt, egészen az ELTE-ig vezették őt.
– Anyai nagypapám végigharcolta a világháborút, majd részt vett az 1956-os forradalomban. Politikai fogoly volt, később pedig éppen ezért a Politikai Foglyok Országos Szövetségének tagja. Édesapám családja révén is hasonló gyökerekkel rendelkezem: apai nagyapám és rokonaim Egerben éltek, s végigharcolták az összes magyar háborút. Részt vettek például a ’43-as erdélyi bevonulásban és az a nagypapám is részt vett az ottani egri ’56-os eseményekben, majd ő is elítélt volt ’56 után. Mindez a tudat meghatározta, hogyan vélekedünk a nemzetről a családban. Különösebben azonban nem próbálták ezt ránk erőltetni, természetszerűen ivódott belénk az elköteleződés – mondja András. Két évvel fiatalabb öccse Csaba történész, levéltáros és hasonló beállítottságú, mint testvére. Az alapítvány honlapját kezeli és szakcikkeket ír – osztja meg velünk emlékeit az elnök, aki ezután a családi múlt egy másik meghatározó szegletébe, az otthoni könyvtár izgalmas világába kalauzol minket gondolatban.
- Szüleimnek és nagyszüleimnek is kiterjedt könyvtára volt, ahol gyermekkoromban sok időt töltöttem. Idejekorán rábukkantam a magyarság keleti útkeresését bemutató kötetekre, s először, míg még olvasni sem tudtam, a képeket nézegettem és másoltam, majd később örömmel bújtam számos magyar keletkutató mellett például Vámbéry Ármin útleírásait, kelettel foglalkozó könyveit, Stein Aurél útkereséseit. Elragadta képzeletemet ez a világ, melyben elhivatottan keresték ezek a kutatók, írók a magyarság nyomait és ősi gyökereit.

A tudományos szakemberek által kijelölt utat a hagyományőrzők valósítják meg

Út a tudomány felé
Bíró András életében tehát a gyermekkori kíváncsiságból valódi tudományos érdeklődés formálódott, melynek köszönhetően a történelem és a földrajz mellett a humánbiológia került az érdeklődése középpontjába. S hogy vajon a humánbiológia és az antropológia hogyan függ össze? – A kettő összetartozik, ugyanis nincs külön antropológiaképzés ma már. Az antropológia a biológiatudományok olyan ága, amely az ember evolúciójával, a különböző embercsoportok leírásával, származásával és ezek biológiai jellegű vizsgálatával foglalkozik. S noha nem tudatosan, de már egész kicsi gyermekkoromban is érdeklődtem ezek iránt. A biológia, majd később az orvostudomány is foglalkoztatott, így ezek a szakirányok váltak egyértelművé számomra – meséli András, akinek döntésben más is segített: – A sportnak köszönhetően már viszonylag  fiatalon sokat utaztam, hiszen nyolcéves korom óta dzsúdózom, 11 évig voltam a különböző korosztályos válogatott tagja. A versenyekre utazva bejártam a világot, a keleti országokat is. Ezek az élmények is segítettek a döntésben, s így kötöttem ki tulajdonképpen az ELTE Természettudományi karán, ahol a földrajz-biológia szak elvégzése után az antropológia-humánbiológia szakág következett, melyet a doktori képzés követett. A szakdolgozatomat pedig már a Magyar Természettudományi Múzeum Embertanitárában készítettem, így kerültem ebbe a nagy, patinás intézetbe, amely egyébként a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye. Több mint ötvenezer, egyénhez tartozó csontváz-lelet található meg itt a legkülönbözőbb korokból! Én elsősorban történeti embertannal foglalkozom, ezen belül a hun, avar és honfoglalás kori népességek antropológiai jellegeit vizsgálom. Ehhez kapcsolódóan a különböző sztyeppei lovasnomád népek embertani vizsgálatával, a kaukázusi, közép-ázsiai és szibériai régió népességeinek, valamint a Kárpát-medence és a Balkán különböző történeti népességeinek genetikai- antropológiai kapcsolatát kutatom.

Ősi magyar jelképeket elevenítenek fel a 21. században

Erős és büszke nemzettudat
A magyarság kialakulásának, ősi vándorlásának, és letelepedésének lenyűgöző történetéhez Bíró András erős és büszke nemzettudatot kapcsol, hiszen nem arról van szó, hogy a IX. század végi magyar törzsszövetség egy primitív, vad, hordaként érkezett a Kárpát-medencébe, ahol aztán „megérintette” a kultúra, és ennek nyomán tudott tovább fejlődni. S erről, jó volna, ha minden magyar ember tudna. - Azzal, hogy az Álmos majd Árpád fejedelem – a Turul-dinasztia – vezette magyarság birtokba vette a Kárpát-medencét és a magyar törzsszövetség megalakította a magyar nagyfejedelemséget, egy erős és jól szervezett államot hozott létre Kelet-Európában, amely rögtön az egész térség meghatározó jelentőségű hatalmi tényezőjévé vált. A magyarság erre azért volt képes, mert nem csak létszámában és katonai erejében volt jelentős, hanem szervezett volt, és egy sajátos magas kultúrát hozott magával keletről. Kiváló kézműves és fémmegmunkáló technológiai tudással rendelkeztek, amelynek bizonyítékai a kiváló fegyverek és a míves ékszerek. Jelentős gyógyító – orvosi – tudással rendelkező táltosaik voltak, saját írásrendszerük – sztyeppei rovás – és hitviláguk volt, valamint a törzsszövetség jól szervezett irányítás alatt ált, amely ezáltal államalapítási képességet is jelentett. Ebben a sajátos sztyeppei lovasnomád kultúrában benne voltak az ősi kaukázusi és iráni magas-kultúrák elemei is, amelyek a kézművességtől az állattenyésztésen át, az uralkodói adórendszerekig terjedtek.

A lovasnomád törzsszövetségek keleten is alapítottak jól szervezett nomád államokat, amelyek közül a türk és a kazár fejedelemség rendszeréhez hasonlítható leginkább a magyar nagyfejedelemség. Tehát nemcsak katonailag volt nagyon erős és szervezett a magyarság – amely lehetővé tette a Kárpát-medence birtokba vételét –, de hozta magával azt a fajta magaskultúrát is, amely csak az összetett társadalmakra jellemző, ezért tudta megtartani a birtokba vett területeket, és államot szervezni rajta, amely a mai napig fennáll. Erről a csodás tudásról és sajátos kultúráról mesélnek a honfoglalás kori temetők leletei, az akkori fegyverek, lószerszámok, és női ékszerek is – mutat rá Bíró András s hozzáteszi: a X. századi Kárpát-medencében a magyarok szervezett, a fejedelemi központ által irányított államban éltek. A honfoglalást követően több, mint 100 évvel később alapította meg a kereszténységen alapuló, európai típusú feudális államot Szent István. A 890-es évektől 1000-ig azonban a magyar nagyfejedelemség működött, adót szedett, fejedelmi döntéseket végrehajtó központi hadserege volt, amelyre támaszkodva hadjáratokat vezetett Európa szinte minden régiójába, egészen a mai Spanyolország déli területéig. – Mindezekből is látható, hogy milyen érdekes, sajátosan változatos és dicsőséges elemekben gazdag a magyar történelem, amelynek sajnos sok elemét a magyar társadalom szinte alig ismeri.

Ősi hagyományos lovas küzdősport az Alapítvány égisze alatt 

Az alapítvány küldetése
A Magyar-Turán Alapítvány magyar hagyományőrzők és tudományos kutatók összefogásával jött létre, Bíró András Zsolt antropológus, hagyományőrző sportoló vezetésével 2009-ben. A Kárpát-medencei magyarság összefogása, a magyar hagyományok megőrzése és méltó, színvonalas bemutatása, valamint a magyar önazonosság megerősítése céljából az alapítók szükségesnek tartottak létrehozni egy olyan szervezetet, amely kutatóintézetektől függetlenül is működni képes. Ugyanakkor a különböző intézmények szakembereit integrálhatja egy közös fórumba a magyar őstörténet kutatás különböző szakterületeiről, mint a történelemtudomány, régészet, antropológia, genetika, néprajz, nyelvészet vagy a zenekutatás. Célja, hogy e területek kutatási eredményeit beépítse a hagyományőrzésbe – hagyományőrző sportok, hadi hagyomány őrzés, kézművesség, népművészet, népzene, néptánc művelésébe –, és a Kárpát-medence minden régióját érintő tudományos ismeretterjesztésbe. A ’Turán’ szimbolikus kifejezés érzékelteti az alapítvány, hogy nem csak a magyarság Kárpát-medencei történetét kutatja, hanem a magyarság Kárpát- medencén kívüli vándorlását, etnogenezisének korai – távoli, akár ázsiai régiókba is elvezető – szakaszait és rokoni kapcsolatait is vizsgálja. A jövő feladata, hogy a magyar történelem, valós magyar őstörténet és az ősi magyar hagyományok színvonalas bemutatása elérje a magyar társadalom minden rétegét, és a valós természettudományos őstörténeti kutatások eredményei segítségével egy korszerűbb a mai tudományosság próbáját is kiálló, reálisabb őstörténeti modell kerüljön be a közoktatásba.

Szertűz a Velencei-tónál: búzát, pálinkát vetnek bele karácsonykor – karacsun alkalmával –, hogy kéréseik meghallgatásra találjanak

A Magyar Turán Alapítvány következő nagy ünnepe a Kurultáj – Magyar Törzsi Gyűlés Bugacon, melyet 2022. augusztus 12. és 14. között rendeznek meg. A Kárpát-medence legnagyobb hagyományőrző ünnepe ez, egyben a hun és türk tudatú népek legnagyobb találkozója. Száznál is több hagyományőrző csapat érkezik a rendezvényre, köztük Erdély, Kárpátalja, a Felvidék és Délvidék hagyományőrzői is. Az eseményre hagyományőrző sport előválogatókat tartottak a tavasz folyamán, így ezúttal is a legjobbak érkeznek a programra. „A Kurultáj jelentése törzsi gyűlés, azaz a különböző törzsek, nemzetségek összejövetele. Mi valósítottuk meg először azt, hogy minden hun és türk tudatú nép eljött, képviseltette magát egy Kurul tájon, és sok évszázados elválást követően együtt ünnepelt egymással és a Kárpát-medencei magyarsággal. Ezt a hagyományt szeretnénk folytatni a jövőben is” – fogalmazott Bíró András.