Gondolatok a tó mellett: ez se semmi panoráma! - Az Év Agrárembere dr. Pálmai Ottó: munka van bőven, de feladat a jövőről való gondoskodás is.

Részletek

Portré

2021. december 02. csütörtök, 10:13

A Velencei-tó térségében éli hetedik éve nyugdíjas éveit a 2020-as Év Agrárembere – dr. Pálmai Ottó, a Velencén működő Fejér Megyei Növény és Talajvédelmi Igazgatóság éléről távozott, ám azóta is aktív szakemberként, Kápolnásnyékről indul el minden alkalommal, ha teendője van. Közben látja, mi történik a tóval, s látja azt is, milyen kihívások elé néz a mezőgazdaság – és így maga az emberiség is – az elkövetkezendő évtizedekben.

– Aktív vagyok nyugdíjas éveimben is, noha a régi munkámmal azért szakítottam. Korábban is voltak már komoly társadalmi elfoglaltságaim, ezeket erősítettem az elmúlt években – meséli Ottó kápolnásnyéki teraszán ülve, túl az idei szüreten, számos egyéb feladatra várva. – A Georgikon Alapítvány kuratóriumi elnökeként a keszthelyi Georgikon hagyományainak ápolásával foglalkozunk – készülünk például arra, hogy Európa első felsőfokú agrárképzése, melyet még Festetics György indított el, jövőre lesz 225 éves. Az alapítvány alapvető feladata – a hagyományok ápolása mellett – a fiatal oktatók, kutatók segítése, támogatása, a rászoruló hallgatók szociális ösztöndíjának biztosítása. Gyakorlatilag ezen a téren is nagyon sok a feladat, miközben egyre kevesebb pénzügyi forrásból kell gazdálkodnunk. Így most már mindezek mellett a fennmaradásért is küzdenünk kell. Keszthelyen egyébként hosszú évek óta részt veszek a növényvédelmi szakirányú hallgatók vizsgáztatásában is. Az 1995-ben alakult Agrárkemizálási Társaságnak 15 éve elnöke vagyok, évente négy rendezvényt tartunk. Nagyon komoly célkitűzéseink vannak, melyek között a legfontosabb, hogy az Európai Unió irányelvei szerint a folyamatosan csökkenő kemikália felhasználással hogyan lehet magas színvonalú növénytermesztést folytatni. Hiszen az embereket el kell látni élelmiszerrel. Azt gondolom, a biotermesztés jó irány, de ezzel a módszerrel nem lehet megoldani a folyamatosan növekvő élelmiszer igényeket. Ráadásul a biotermesztéshez sokkal több és magasabb szintű szakmai ismeret szükséges, mint a hagyományos gazdálkodáshoz.

Az ÉV Agrárembere elismerés díjátadóján – meglepődött, amikor szólították. Fotók: család

Nagy döntések előtt
A szakember a mindenkori agrárminiszter agrárgazdasági tanácsának is tagja, melyet még Dr. Nagy Frigyes agrárminiszter idejében hozták létre 1997-ben. Feladata, hogy a fontosabb gazdasági döntésekben tanácsot adjon, véleményt formáljon. – Én a növényvédő mérnökök kamarájának küldöttje vagyok. Ez sem mindennapos, de komoly elfoglaltság. Minden évben értékeljük az előző év agrár jelentését. Ez ősszel kerül a parlament elé, ezt véleményezi a tanács, kiegészíti, ha kell, s a jövő vonatkozásában ad tanácsokat – tudom meg, de közben kiderül, ezzel még nincs vége: három akadémiai bizottságban is dolgozik ugyanis, melyeknek olyan komoly témái vannak, mint a talajhasználat, a vízgazdálkodás, a környezet és az emberi egészség, amelyek a jövő gazdálkodásának nagy kérdései. – Kétségtelen, hogy nagyon komoly kihívások elé nézünk a jövőben, már ami a mezőgazdaságot, a Földünket illeti. Komolyan kell venni a jelzéseket, mégis azt látom, nem mindenhol kezelik megfelelő súllyal őket. Ugyanakkor nem riogatnék senkit. A jövő agráriuma nagyon komoly kihívások előtt áll: az élelmiszer és vízhiány, valamint éghajlatváltozás mellett a digitalizációs robbanásra is fel kell készülni, amely megkerülhetetlen már most is a mezőgazdaságban. Nézzük csak meg: ma már nem lehet olyan traktort vásárolni, amiben nincs minden digitalizálva. Mégis, melyik mezőgazdasági szakiskola tud olyan szakmunkást adni, aki ezeket a digitális eszközöket ismeri és kezelni tudja? Épp az Év Agrárembere elismerés apropóján jártam
nemrég számos farmon, és kiderült, hogy alig találnak szakembert, aki alkalmazni tudná ezeket a technikákat, s talán éppen ezért hatalmas fizetéseket kérnek. Nos, ezekre a kihívásokra már a ma agráriumának keresni kell a megoldásokat.

A Velencei-tó agrárszemmel
A Velencei-tó ökológiai problémáit is jól ismeri dr. Pálmai Ottó, már csak azért is, mert maga is részt vett annak idején azokban a kutatásokban, amelyek a vízminőségi problémákra keresték a válaszokat – már évtizedekkel ezelőtt is. – Sajnos nem új keletűek a Velencei- tavat érintő problémák. Írásos adatok bizonyítják, hogy az elmúlt 1500 évben átlagosan százévente kiszáradt, vagy jelentősen csökkent a vízmennyisége, s ilyenkor többször felvetődött, hogy esetleg mezőgazdasági termelésbe vonják a medrét. Legutóbb 1863 és ’66 között száradt ki teljesen, de komoly vízhiány volt 100 éve is. Mi lehet a probléma? – vetődik fel jogosan a kérdés. A Velencei-tó felülete 26 négyzetkilométer, a vízgyűjtője pedig 600 négyzetkilométer, vagyis alig 25-ször nagyobb, mint maga a tó felülete. Ezért nagyon kis területről érkezhet vízutánpótlás, miközben manapság a csapadékátlag is kevesebb. Ilyenkor jönnek aztán a vízhiány-problémák. Ez a helyzet sajnos idén csúcsosodott ki. Legutóbb 1992-94 között volt hasonló helyzet, amikor vízpótlásról is gondoskodni kellett. Egyébként már az 1960-as években elkezdték a tó szabályozását, s hogy a kritikus időszakokban tudjanak plusz vizet juttatni a tóba, a hetvenes években kialakították a zámolyi, majd a pátkai víztározót. Ezek együttes vízmennyisége egynegyede a tóénak. De mi történt? Rátelepültek a horgászok, és a benne lévő halak miatt nem lehet leengedni a vizet. Most ezt a helyzetet próbálják megoldani azzal, hogy lehalásszák és ezután engedik le. Azt gondolom, új mederszabályzás, kotrás és teljes rekultiváció is szükséges a tározókban. De a tavon belül is komoly beavatkozások történtek: 1977-78-ban a meder nagy részét kikotorták, 10 millió köbméter iszapot és nádtorzsát távolítottak el, ezzel töltötték fel a sekélyebb parti részeket. A velencei Északi strand és a VVSI evezős pályájának helyszíne mind ekkor alakult ki. Sőt, maradt még további 1 millió köbméter iszap, ebből lett mesterségesen kialakítva a Cserepes- sziget. Ekkor a mederkotrással beállították a víz és a nádfelület szakmailag indokolt arányát, hogy a biológiai víztisztulást segítsék. Ezért ma a tó felületének 40 százaléka nád, melyet minden évben le kellene aratni, mert belerohad a tóba, ami nyilván nem fogja a vízminőséget javítani. Mégis, alig pár százalékát tudták learatni az elmúlt években.

Régi kutatások: mitől volt rossz a tó vízminősége?
A ’80-as évek elején folyamatosan voltak vízminőségi problémák, ezért tisztázni kellett, hogy a tavat érő terhelés – főleg foszforterhelés – honnan ered. Mitől olyan rossz a víz minősége? Akkor az intenzív mezőgazdaságot okolták. Ezért Dr. Váncsa Jenő miniszterhelyettes és Dr. Springer Ferenc, a Velencei-tavi Intéző Bizottság főtitkára indította el a Velencei-tavi Monitoring Programot, melynek Ottó volt a vezetője. – Az volt a feladat, hogy a tavat érő vízfolyásokat és a vízgyűjtőn kiépített 20 talajvíz észlelő kutat folyamatosan mintázzuk, elemezzük. Két év sem kellett ahhoz, hogy kiderüljön, nem a mezőgazdasági terhelés veszélyezteti a tavat, hanem a térség 14 települése, amelyeknek csatornázottsága csak közvetlenül a tó mellett volt részben megoldva. S miután a vezetékes vízellátás megvalósult, már nem kellett a kútból felhúzni a lakosságnak az ivóvizet, sokan oda vezették be a szennyvizet. Ez pedig a mélyebb vízadó rétegekbe, esetenként a tóba vezethette a szennyvizet. Ezek a vizsgálatok irányították rá a döntéshozók figyelmét a csatornázás fontosságára. Ma azonban más okozhatja a víz minőségének romlását – mondja az agrárszakember, aki szerint nem tett jót az alacsony vízállás, emiatt a víz betöményedése, a kis vízmennyiség miatt a gyors felmelegedése, majd az algásodás és a mikrobiális folyamatok elszabadulása sem.

Mai helyzet: megakadályozható a kiszáradás?
De persze a tó mellett élőket vagy az itt nyaralókat nem vigasztalja, hogy ezek a folyamatok a tóban természetesek. A kérdés az, meg lehet e akadályozni a kiszáradást? Dr. Pálmai Ottó szerint igen. – Miután a tározók éppen ezért épültek, gyorsan rehabilitálni kell őket, s korlátozni, sőt, tiltani bennük a horgászatot, van elég horgásztó a környéken. Tudomásul kell venni, hogy mi a fő cél: a tó vízpótlása. Springer Feri bácsi idejében 1992–94-ben, már történt egy vízpótlás is: a Gaja-patakból a Császárvízbe,
akkor ennek műszaki feltételrendszerét is kialakították. Ezt is érdemes lenne rendbe tenni – mondja világosan. Majd elmélázik. Eszébe jut az az időszak, a ’70-es évek vége, amikor Budapestről a Velencei-tóhoz került. – Egyszerű kis halászfalu volt Velence. Susogó nád között jöttem a járdán, ahol ma a Korzó van. A Bence-hegy oldalában, 80 százalékban szőlővel borított területek voltak. Mára teljesen megváltozott a környék, üdülőtérség lett. Azt látom, több a tető, mint a zöldfelület. Persze nem a turisztikai átalakulás a baj, hanem annak mértéke. De magát a tavat is óriási terhelés éri. Gondoljunk csak bele, egy nyári hétvégi napon közel 150 ezer fürdőző jelenik meg a strandokon. Sokkal környezettudatosabban kellene használnunk a ma még meglévő értékeinket.

Dr. Pálmai Ottó egy 2021-es szüreten – több is volt belőle, meséli, saját földjein és baráti felkérésre is ment

Teendők a ház körül
Dr. Pálmai Ottó magánéletében sem szakadt el az agráriumtól, vagyis mondhatjuk, a földtől. A kertjén kívül szőlőt művel a Velencei-tónál és a Balatonnál is. Mostanra négy kemény szüreten van túl. Örül, hogy vége, mert itt is egyre nehezebb munkáskezet találni, és ezért egyre nehezebb a kis birtokokkal rendelkezőknek az élet. Hetven felé közeledve pedig már a fizikai munka sem olyan könnyű, mint korábban. – Idén nagyon jó cukorfokú lett a termés, tehát jó a minőség, viszont nagyon alacsony a termésmennyiség, több év átlagának a fele. Be kell osztani tehát, ami lesz – mondja, kicsit fáradtan, kicsit előre gondolkodva. – Egyre nagyobbak a költségek, viszont a szőlő eladási ára 10 év alatt sem változott érdemben. A ’kicsik’, mint én, azt gondolom, hamarosan el fognak tűnni – mondja, de azért a környék továbbra is rabul ejti. – Több egzotikus országban megfordultam, sok szépet láttam, de amikor haza jöttem, s megláttam ezt a panorámát, mondtam apámnak: azért ez sem semmi!