Álma, eljutni még a tóra

Részletek

Portré

2021. augusztus 17. kedd, 10:11

A Dinnyési-fertőn megélt élmények a mai napig élénken élnek Schmidt Egon emlékezetében. Az idén júniusban 90. életévét betöltő nagyhatású ornitológus és Kossuth-díjas író számára a legszebb pillanatokat adta ez a térség. Az idei évben a május végi turisztikai évadnyitó keretében átvehette a Velencei-tóért díjat.

„Karnyújtásnyira a 90-től”, azaz születésnapja előtt pár héttel, május végén vehette át a Velencei-tóért díjat Schmidt Egon, az ország madárvilágának egyik legjobb ismerője, aki tudását, világlátását, állatok iránti szeretetét évtizedeken át kötetek, magazinok, rádiós és televíziós műsorok formájában adta át a közönségnek. Ezzel sokak szívében alapozta meg a természet iránti rajongást, tiszteletet és sokakat indított el a szakmai úton. Karrierje a Fővárosi Állat- és Növénykertnél kezdődött, később a Magyar Madártani Intézetnél folytatódott. Vezette a Madárgyűrűző Központot, majd a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alelnöke volt. Munkája során alaposan megismerte a Velencei-tó térségének madárvilágát. Erről is mesélt a Velencei-tóért díj apropóján. Az el ismerés, mint mondta, meglepte, de nagyon örül neki.

Nyugalom a budapesti lárma után
– Ezerszer kötődöm a vidékhez – annyi élményt adott nekem és annyi megfigyelési lehetőséget, ami sok évre elég volt. Ezekből az élményekből született a Kócsagok birodalma, amely kiemelkedik a többi könyvem közül, mert erről a területről szól. Miután a helyszíni jegyzeteimet is felhasználtam, olyan, mintha ott írtam volna a tó partján – emlékezik vissza az ornitológus-író, aki a kékbegyről, karvaly poszátáról és kövirigóról is írt fajmonográfi át, és éveken át tanulmányozta a hazai bagolyfajok táplálkozását. A Dinnyési-fertő sok életre szóló élményt adott számára. – Leshettem a kanalas gémet, kócsagokat és a többi ott élő madarat. Emlékszem, volt bennem egy kívánság, hogy ott kell lennem, amikor az éjszaka a pirkadattal találkozik. Ekkor aktivizálódnak a madarak, építik a fészket, ekkor énekelnek a hímek a legszebben. Dinnyésen a tószegélyen vártam be a hajnalt. Egyik oldalon a Velencei-tó, másikon a halastavak… Gyönyörű élményeket jelentett ez a tökéletes csend a budapesti lárma után.

L. Simon László személyesen adta át a kitüntetettnek a díjat otthonában Fotó: Kőmíves András

Sötét árnyak a víz felett
A tavasz rengeteg élményt adott, ahogy az ősz is. Szép emlék például a Dinnyési- fertőn a vadlibák látványa: minden ősszel az északi tundrák felől vadlibák ezrei érkeznek Magyarországra, s egy nagyobb tó körül tartózkodnak, ilyen a Dinnyési-fertő is. Napközben a legelőket járják, estére húznak be a vízbe, amikor azonban még fent van a nap. V betűben szállnak, hangosan jönnek – szép, élénk hangjuk messziről hallatszik. S ahogy a víz fölé érnek, megbomlik a csapat, s maguk körül forogva, pörögve pillanatok alatt lent vannak a vízen, és üdvözlik a lent lévő társaikat. A húzás soká tart, egyik csapat jön a másik után. Jönnek a sötét árnyak, és ekkor újabb izgalom következik, mert elindul egy „ellenhúzás” a vízen. Kisebb árnyak – kacsák – szállnak ki, mennek a tarlóra és az elhullott szemeket szedik össze. A víz csillogását eddigre már nem is lehet látni, annyira ellepik a madarak. Kétszer láthattam a hajnali kihúzást is, ami egészen más élmény. Először a vízen vannak még a libák, elkezdenek zsibongani, gágogni, majd, mintha egy adott jelre tennék, egyszerre indulnak el, keringenek egy darabig, s mennek a legelőkre. Nagyon szépek voltak ezek az élmények. Csakhogy már felettem is eljárt az idő, karnyújtásnyira van a 90 , melyet június 16-án töltök. Köszönöm a kitüntetést, és remélem, lehetek még olyan szerencsés, hogy eljutok a Velencei-tóhoz, hogy halljam a nádak susogását,a madarak csicsergését.

str