Keresés


Kulturális, idegenforgalmi, gasztronómiai, gazdasági magazin
Hirdetés

A magazin letölthető változata




Az ingyenes Velencei-tó Magazin legújabb számát megtalálják a Tourinform irodáiban, a tó térségi szállodákban és a különböző vendéglátóhelyeken.

Korábbi lapszámaink

VELMA rövid hírek


Hirdetés

Az alkotó, aki sosem pihen - Dimenziók és fotografikus tapasztalások Stefanovits Péter grafikáin, aki Pákozdon találta meg otthonát

Nagy kihívás volt a kezdetekkor Stefanovits Péter családjának a nádtetős pákozdi ház, de volt rá több mint harminc év, hogy a maguk képére formálják. A Munkácsy-díjas grafikus művész ma már otthonának tekinti a térséget, ahonnan máig különleges hatású tárlatait szervezi, alkotásait kigondolja.

Stefanovits Péter, a magyar avantgárd folyamatosan megújuló alakja, akinek díjait, címeit és munkásságát aligha lehet pár sorban összefoglalni. Munkácsy Mihály-, Szalay Lajos-, Simsay-díjas festőművész, grafikus, nyugalmazott egyetemi docens, a Magyar Grafikáért Alapítvány elnöke, a Magyar Köztársaság Érdemes művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, annak képzőművészeti tagozatát vezeti. Már ebből a sokrétű tevékenységből is sejthető lelkének örök nyugtalansága, az abból fakadó folyamatos alkotási vágy és megújulási törekvés. Mindig kereste az újdonságokat, kutatva a képzőművészeten és a megadott kereteken kívüli lehetőségeket. A digitális megoldásokat épp úgy használja, mint a fotót vagy a vegyi anyagokat az alkotáshoz. Mint mindig, most is sok minden foglalkoztatja – derül ki a Velencei-tó magazinnak adott interjújából.

Az alkotó a műhelyében: ablaka csodálatos kertjére néz

Otthon, 200 év távlatából
– 35 éve nagy kihívásnak tekintettük a pákozdi parasztházat, amire keresgéléseink során bukkantunk. Az épület sem mai – közel 200 éves nádtetős, vertfalú „valami” volt - és a kert is óriási. Ahhoz, hogy olyan legyen, amilyennek megálmodtuk, kellett hozzá 15-20 év folyamatos munka. Belevágtunk durván 35 évesen, s majd ugyanannyi idő telt el azóta. Megszoktuk a vidéki életet, a ház körüli teendőket, hiszen itt mindig van munka, akkor is, ha a lényegi szerkezethez immáron 15 éve nem kellett nyúlni – meséli Péter, akinek így még a karantén sem jelentett nagy kihívást. A hatalmas udvar elegendő tér volt a munkálkodásra, az alkotásra és az ihletre is. – A kert és a szükséges feladatok mind jó nevelők, karbantartanak. Ma már, talán ezek miatt és persze részben eleve adottság is, gyakorlatiasabb vagyok.

A hely energiája
A Velencei-tó térsége tehát jelentős szerepet játszik a művész életében, akkor is, ha munkáiban, alkotásaiban a szó szoros értelmében nem jelenik meg. – Mégis feltölt a látvány, az élet sokszínűsége, a vadvízi hajókázás, az évszakok, a dimbes-dombos kirándulások, erdei élmények – meséli, s a nosztalgia óhatatlanul előhozza az emlékeket: a ma már nem létező szánkópályák üde ropogását, a vadregényes nádasok, napsütötte tisztások báját. Ezekből nincs már sok, ezért is szomorú itt lakóként és természetbarát emberként is Stefanovits Péter azok miatt, akik ezeket tönkreteszik: a cross motoros és quados természetkárosítókra.

A feladatok Pákozdról is szervezhetők
– A gyerekeink már nagyok, most éppen két unoka van nálunk – meséli nagypapai minőségében a művész, hozzátéve, hogy lánya egy pesti kórházban dolgozik, s amíg online oktatás van, a gyerekek Pákozdon töltik az időt. A veszélyhelyzet azonban nem állította meg a teendők sorát: – Késő ősszel és télen is voltak feladataim a Magyar Művészeti Akadémiánál. Egy utazó, csoportos kiállítást rendeztem a Vígadóban,amit akkor csak online lehetett megnézni. Majd pedig egy szabadtéri székesfehérvári kiállítás megszervezésén fáradoztam, Prutkay Péter kurátor társammal – sorolja. E különleges fehérvári tárlattal készült ugyanis a Magyar Művészeti Akadémia az idei, 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, melyet Budapesten rendeznek meg, s melynek záróeseményén a tervek szerint a pápa is részt vesz. Stefanovits Péter a belváros szívében, az Országalma közelében álmodta meg a tárlat helyszínét, mégpedig azért, mert Székesfehérvár Magyarországon olyan történelmi- szakrális helyszín, amely párhuzamba állítható az eucharisztia üzenetével – fogalmazott a szervező. Nagy munka előzte meg a rendezvényt: – A vállalkozó szakmabeli, viharálló installációt készít, melyen festmények, grafikák, plasztikák, digitális változatai sorakoznak majd. A művek mindegyike 1 méter magas, szélességük lesz csupán változó – természetesen maga a főszervező is készült alkotással a tárlatra: - Digitális, fotó alapú képet terveztem, sci-fi hangulatban. Ami nem más, mint egy fekete-fehér, analóg filmekre hasonlító holdbéli táj, melyből előtör egy kereszt alakú fűcsomó.

Az általa szervezett kiállítást, melyen saját munkái is láthatók, nyár elején nyitották meg Székesfehérváron, a Fő utcában

Visszatekintés és a szálak,amelyek összeérnek
Talán a díszletfestői pályakezdés vagy a kirakatrendező iskola, az ott tapasztalt dimenziók és anyagok, vagy a papíriparigépésztechnikusi tanulmányok hozták az alkotás sokféleségébe, térbeliségébe, mozgalmasságába vetett hitet, már nehéz volna visszakövetni, mondja. De egy biztos: ezek az élmények egyszer csak valahol szép lassan
összeértek, és visszatekintve már igazán kereknek tűnik minden. – Jó lett így – szögezi le. – Ha van az embernek egy jó társa, kiváló gyerekei, unokái, az jó. E mellett, mivel mindig vonzott a történelem, ezért sokat jártam Erdélybe. Így pedig olyan kapcsolataim alakultak ki, melyeknek köszönhetően két újonnan épült templom díszítését is elvégezhettük Elekes Károly képzőművész barátommal – mondja, utalva a siklódi református templomra és a Gyilkos-tó melletti Szent Kristóf katolikus kápolnára. Ez, amellett, hogy rendkívül érdekes munka volt, nagy kihívás is egyben – ezért is volt olyan jó – teszi hozzá. Munkáik a templom falain, illetve mennyezetén még a 21. századi szem számára is szokatlanok: a művészettörténet évezredes szakrális megfogalmazásai kerültek új megvilágításba, így tették egyedivé a mondanivalót. – Mégsem kellett sosem magyarázni a festmények üzenetét a falubelieknek, azonnal értették a képeket – meséli, hozzátéve, hogy éppen erre törekedtek mindketten. A helyiek értik és értékelik, ami öröm számukra. – Többen az alkotók közül állítják, hogy manapság is csak a szakrális művészet az elsődleges. Ezzel nem teljesen értek egyet, de azt gondolom, hogy a szakralitás – ha úgy tetszik világlátás –, továbbra is fontos, és témákat adhat, immáron 2000 éve az alkotók számára. Építeni érdemes rá, mivel a korábbi korok megfogalmazásai és alkotásai kimeríthetetlen gazdagságot jelentenek a ma művészei számára is. Sokféleképpen lehet ebbe a szellemiségbe bekapcsolódni, akár, ha úgy tetszik elvont, korszerű, mai technikán alapuló módszerekkel is – anélkül, hogy dogmatikusnak hatna az üzenet.

Péter feleségével, Justin Júliával, aki maga is igazi művészlélek

Mögöttes tartalmak és a jövő
A „Stefás” képek mozgalmasságát valamiféle különleges látásmód adja. Ennek titkát ő maga fejtette meg számunkra is: – Noha soha nem készültem fotográfusnak, mégis mindig fotóztam, és ez a mai, digitalizált világban is folytatódik. Egy átlagos vizuális élményben ugyanúgy keresem a mögöttes tartalmat. S noha a fényképezés számomra főleg szellemi raktározás, ugyanez a hatás, látvány, látásmód fedezhető fel a képeimben is. A mindenkori „avantgárd” lényege a kísérletezés, ezt mondhatja magáénak a grafikus művész is. – Kísérletezem akkor is, ha az ember már hatalmas távlatokban nem gondolkodik. Mindemellett jövő ősszel összefoglaló kiállításom várható Szegeden, erre céltudatosan dolgozom. Az itt kiállított alkotások közt lesznek régebbi és friss munkák is. Az alkotás tehát, akár az út, folytatódik, formálódik továbbra is.

Saját alkotások az otthon falakon: minden szegletben van történet, érdekesség

str

Fotók: S. Töttő Rita