Akit a tó és a vízisport miliője örökre rabul ejtett - Tubel Zoltán: ott volt a kajak-kenu és a sárkányhajó kialakulásának kezdeténél

Részletek

Portré

2020. november 27. péntek, 11:35

A Velencei-tavi vízi sportélet meghatározó alakja az idei évben 52. aktív szezonját kezdte. Tubel Zoltán legendás munkásságára sok száz sportoló gyerek emlékszik vissza szívesen, de most ő mesél arról, hogy került a Velencei-tóra, mit adott neki a sport, és ebből ő mit adott vissza a gyerekeknek. A Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetését tavaly vette át, amellyel kiemelkedő munkásságát ismerte el a köztársasági elnök.

Közel 52 évet, 1968-ba kell visszaugranunk az időben ahhoz, hogy lássuk az akkor gyermek Tubel Zoltánt, ma a térség kajak-kenu, valamint sárkányhajós világának meghatározó alakját lelkesedésének kezdetén. Nos, ekkor történt, hogy beköltözött a Tubel család Székesfehérvárra, ahol a kis Zoltán az iskoláit végezte. A Széna téri Általános Iskolában tanította őt egy nagyon kedves rajztanárnő, Szemere Ágnes, akinek férje,Tordai Levente az akkori korszak egyik legismertebb testnevelő tanára volt.
– Ági néni azt mondta, kisfiam, neked le kell menni a vidámparki tóra, ott tart Levente bácsi edzéseket. Jelentkezz nála, mert te megfelelő alkatú vagy – emlékezik vissza erre a meghatározó pillanatra Zoltán, nem feledve, hogy is érzett akkor: – Valahogy én ennek nagyon örültem. Számomra az ő személyük meghatározó volt, különösen Tordai Leventéé, aki azzal a hihetetlen szeretettel, vízisport iránti elkötelezettséggel, kisugárzással rendelkezett, ami a bűvkörébe kerített engem s még jó pár gyereket. A testnevelő tanár 1968-ban a vidámparki tavon – utólag látva –, szedett-vedett hajóparkkal, de nagy lelkesedéssel elindította a kajak-kenut a városban, amely akkor már népszerű és sikeres sportág volt, hiszen a ’68-as olimpiáról Hesz Mihály és Tatai Tibor olimpiai arannyal tértek haza. Ennek hatására aztán sokan felbuzdultak és Fehérváron is jó páran választották ezt a sportágat.

Tubel: "Nagyon szép versenyzői pályafutásom, élményekkel teli életem volt". - Fotó: S.Töttő Rita

Költözés a tópartra
– 1968 őszén kerültem oda, megragadott a csapat, a közeg, ami aztán nagyon hamar, 1969 nyarára áttevődött a Velencei-tóra – meséli Zoltán, aki emlékszik: Tordai Levente egy idő után átadta a stafétát Kovács László edzőnek. - Belőle is hatalmas kisugárzás, önbizalom és a mindenen átáradó szeretet sugárzott felénk, és szinte tapadva, ragadva rá teljesítettük az általa meghatározott edzések programját. Csodálatos élmények hatására, fejlődve, alakulva, versenyekre járva egyre erősebben, határozottabban képviseltük a kajak-kenu sportágat. Az edzők egymás után jöttek, meghatározó periódusokat hagyva maguk után. Balogh István volt a következő, aki sporttársként Dunaújvárosból került a Velencei-tóra, de idősebb lévén, átvette az irányítást. – Vele komoly versenyeredményeket értünk el, elsőként vidéki szinten, majd az országos mezőnyben is képviseltettük magunkat, hatalmas elszántsággal – mondja, és körbe mutat a Velencei-tavi Vízi Sportiskola ma is nyüzsgő, élő, sportimádó gyerekei között, a 21. századi modern épület és a régi, hetvenes évek óta álló csónakház között. – Az, amit most itt látunk magunk előtt volt az az indulási közeg, ahol többen úgy magunkba szívtuk a víz, a sport szeretetét, – talán Moldovát idézve: mint akit a mozdony füstje megcsapott –, hogy jó páran egy életre elköteleztük magunkat mellette. Napi szinten szívtuk itt magunkba a hihetetlen elkötelezettséget és szeretetet a közeg iránt. Hála az égnek meg adatott, hogy a mai napig tartjuk a kapcsolatot az akkori csapattársakkal. Balogh István irányítása alatt a ’70-es években Videoton SC néven működött a csapat, majd átkerültünk a Köfém SC-hez. Közben, a mi létünkkel párhuzamosan megalakult a Velencei-tavi Vízi Sportiskola kajak-kenu szakosztálya a ’70-es évek elején. A Velencei-tavi iskola első kajak-kenu edzője Dunai István volt, aki szintén nagyon komoly mérföldköve volt az idáig vezető útnak. Hozzá került a Köfém SC csapata is, mellette párhuzamosan pedig elkezdődött az ifjúság nevelése. Mi a Köfém SC színeiben akkor értük el a legjobb eredményeinket, országos bajnokságokon dobogós helyezéseket szereztünk. Mondhatni, ez volt a csúcspont.

A VVSI agárdi telephelyén rendszeresen feltűnik a volt edző. - Fotó: S. Töttő Rita

A legszebb évek
Később nagy nevek érkeztek a csapathoz: Kovács Zoltán, aki nemzetközi szinten is letette névjegyét és világbajnokként emelte a Velencei-tavi sport hírnevét. Majd Fidel Lászlót (későbbi olimpiai ezüst és többszörös világbajnokot) igazolták le, aki szintén a legjobb eredményeit a Köfém SC színeiben érte el. – Nagyon szép versenyzői pályafutásom,élményekkel teli életem volt. Azzal együtt, hogy megvolt minden elszántság abban, hogy én is olimpiai vagy világbajnok legyek, de az élet úgy hozta, hogy ez nem jött össze. Ennek ellenére hálás vagyok, és élvezem a sport által nyújtott örömöket – meséli őszintén Tubel Zoltán. Ahogy az lenni szokott, a felnőtté válással sokan lemorzsolódtak, a közegből a meghatározó emberek elindultak más irányba. – Maradtunk jó páran, mégis úgy alakult, hogy a versenyzés helyett én is 24 évesen elkezdtem az edzői munkát a Velencei-tavi Vízi Sportiskolánál. Ez számomra külön fejezet. Az akkori csapatból rajtam kívül is többen választották az edzői hivatást: Horgos Lajos, Kis István „VIDI”, Horváth Annamária. Nem utolsó sorban a sporttársak közül Sári Nándor, aki az egyik legsikeresebb edzője lett a kajak sportágnak, jó néhány világbajnoki és olimpiai aranyérem fémjelzi munkáját – emlékezik vissza az egykori, fiatalon edzővé vált sportoló.

Amit edzőként adni tudott
– Azt próbálom a mai napig átadni a fiataloknak, amit én kaptam az edzőimtől. Azt a tartást, amit a sport tud adni, értékrendet, amit meg lehet benne találni, nagyon sok tanítványomnak sikerült átadni. Elvi kérdés volt számomra, hogy soha nem az eredmények alapján tekintettem a fiatalokra. Az volt a lényeg, lássam, megtanulják azt,hogy egy célért küzdeni kell, és keményen meg kell dolgozni. Ha ez megvan, akkor megtettük, amit lehet. Az eredmények ugyan különböző szinten jönnek, de mindenki megtette magához mérten a legtöbbet – fogalmazza meg hitvallását Zoltán, aki több száz gyermeknek adta át ezt a fajta sportszeretetet és életszemléletet. – Amit máig visszakapok – teszi hozzá –, hiszen nem egy tanítványommal folyamatos a kapcsolatom. Edzőként közel tíz évet dolgozott a VVSI-nél, majd a vállalkozói szférában próbált szerencsét, maradva a tó körül. Fagylaltosként és büfésként is örömét lelte a Velencei-tavi minden napokban. Vallja: a mentalitás, ami a sportban fontos, a civil életben is sikereket hoz.

Legendás csapattársakkal sportolhatott együtt, akik mai is barátai, s akikre szívesen emlékszik vissza. - Fotó: családi archívum

Új szerelem: a sárkányhajózás
Az edzősködést ugyan befejezte – 1986 körül –, a sportot azonban nem. Tizenhét éve találkozott a sárkányhajózással. – Sziklenka László edző hívta fel a figyelmemet rá. Javasolta, hogy alakítsunk egy szakosztályt és megbízott, hogy toborozzam össze az induló csapatot. Ez akkor össze is jött, s noha sárkányhajónk még nem volt, de az iskola által rendelkezésünkre bocsátott hatos kenukkal elkezdhettük az edzéseket. A csapat a volt sporttársaimból, barátaimból alakult ki. A sárkányhajózás gyorsan népszerű lett Magyarországon és a Velencei-tónál is. Ennek oka egyértelmű: ötvözi a verseny- és a szabadidő sport, valamint az idősebb kori vízi sportolási lehetőséget. – Mi is bekapcsolódtunk szeniorként a nemzetközi sárkányhajó mozgalomba, versenyekre jártunk Angliától Amerikán át Tájföldig. A Dragon Aqua Sportegyesületünk azzal büszkélkedhetett, hogy többszörös Európa és világbajnok a csapata a korosztályos világbajnokságokon. Sikerült letenni tehát egy sportág alapjait, melynek népszerűsége abban rejlik, hogy nagy létszámú résztvevőnek ad lehetőséget a rendszeres mozgásra és a csapatélet, a közösségi élet kialakítására. Ez határozza meg a mai napig a sorsomat. A sárkányhajóknál kialakultak a ’húszas’ hajók, amelyek önmagukban is hihetetlen különleges lehetőségeket adnak. Huszonketten vannak egy hajóban – emiatt talán az egyik legnagyobb létszámot megmozgató sportág is, hiszen két focicsapatnyi emberről beszélhetünk egy hajóban. – Ennyi embert rávenni arra, hogy együtt, egyszerre evezzen, az önmagában egy csodálatos élmény, s ha azt eredményesen teszi, az már eleve nagy öröm. Szinte már tömegsport szinten lehet említeni a sárkányhajózást a Velencei- tónál, hiszen már jóval több, mint tízezren vettek részt eddig ebben a különleges sportban a tavon. A szabadidő eltöltés, a csapatépítés egyik fantasztikus módja ugyanis – áradozik kedvenc sportjáról Tubel Zoltán. – Azt szoktuk mondani, kortól, nemtől, súlytól, edzettségi állapottól függetlenül mindenkit szívesen látunk, s mindenki a maga szintjéhez mérten ezt élvezni tudja. Az elmúlt napokban egy nagycsalád keresett meg, tizenhatan jöttek, akik közt hárman nyolcvanéves nagymamák voltak és kijöttek a vízre. Jó volt látni, hogy ők is egy nagy családi program boldog részesei lehettek. Az egyesületünk legidősebb tagja egyébként egy nyolcvanegy éves hölgy. Tavaly a harminc kilométeres távot is megtette. Aki hozzánk kerül, akár hatvanévesen is elkezdheti, s akár még húsz évet is nyugodtan maga elé tervezhet ebben a sportágban.

Közel tíz év edzősködés a VVSI-nél emlékezetes időszak volt. Most is szívesen jár vissza. - Fotó: S.Töttő Rita

str

(Fotók: S.Töttő Rita, családi archívum)