Természeti ember, a tó környékének ismerője: Fekete Tamás

Részletek

Portré

2020. február 20. csütörtök, 14:53

Igazi természeti ember, olyan, aki együtt él, együtt lélegzik az állatokkal. Fekete Tamás a Velencei-tó sok évtizede ismert őre, gondozója, szerelmese, 78 évére pedig – sok egyéb elismerés mellett – kapott még egy fontosat: vadásztársaitól a Nimród vadászérmet. 

Fekete Tamás Alapon, a Fejér megyei vadásznapon vehette át a Nimród vadászérmet, amely a Velencei-tó mellett végzett sokévtizedes munkájáért kapott elismerés. A kitüntetést a Magyar Vadászok Országos Szövetsége alapította 1969-ben, mely „a vadgazdálkodás, a vadászat, a vadászati kultúra érdekében sokat tevő sport- és hivatásos vadásznak, vadásztársaságnak, a vadászat-vadgazdálkodás ügyét kiemelkedően szolgáló magyar állampolgárnak, közéleti személyiségnek, valamint a magyar és külföldi vadászbarátság ápolásában tevékeny magyar és külföldi állampolgároknak” adható – áll az Országos Magyar Vadászati Védegylet állásfoglalásában.

A Velencei-tó Matula bácsija

Fekete Tamás – ahogyan sokan ismerik a környéken – a Velencei-tó Matula bácsija, megérdemelten kapta meg az elismerést. Több évtizedes kitartó, fontos munka van a háta mögött, jelenleg pedig a Pákozd-Sukorói Arborétum és Vadaspark állatgondozója. Igazi természeti ember, aki ma is épp olyan szeretettel és odaadással teszi a dolgát, mint kezdetekkor. Szavára most is odagyűlnek gondozottjai, hattyúk, vadrécék, amikor az arborétum tavánál szól hozzájuk.
- A Velencei-tóra 1971-ben kerültem. Ez nekem egy korszakalkotó időszak volt, ráadásul ekkor született a fiam – meséli Tamás, akinek előtte az 1962-es esztendő is szakmailag meghatározó volt, ugyanis akkor volt katona és a honvédségnél volt lehetősége elvégezni a vadőr vizsgát. – Akkor vadőrnek hívták a vadőrt, most hivatásos vadásznak. Mindig kihangsúlyozom, hogy a vadőr megnevezés nekem sokkal jobban tetszett mindig, mert a hivatásos vadászban az van, hogy vadászik, a vadőrben pedig az, hogy védi a vadat. A kor azonban halad és most ezt találták jobbnak…

Pedig az a 78 esztendő, ami a háta mögött van, s amely ott csillog a szemében is, sok tapasztalatot, tudást jelent, így ha valaki, hát ő tudja, hogy az embernek, aki az erdőért felel, fő feladata a vad védelme. A vadászata pedig csak egy apró szelet. Tamás azonban sok egyéb téren is jeleskedik: - Kevesen tudják, hogy van egy különös hobbim: harmonikázok. A velencei Bence-hegyen van a helyi borrend, annak vagyok a harmonikása. Ez csak amolyan privát szórakozás – mondja, mintha szabadkozna.
- A munkahelyi „szórakozásom” pedig ez itt – mutat körbe az arborétumban. Számos jelentős esemény létrehozásakor volt egyébként jelen az elmúlt évtizedekben: a Velencei-tavi horgász világbajnokság és az Európa bajnokság „közepibe’ is” ott volt – fogalmaz.

- Fő feladatunk akkoriban a halászati törvény betartatása, a hal védelme volt. A vízirendőrséggel közösen dolgoztunk, és a különböző rendezvények lebonyolításában is segítettünk, versenyeket, tóátúszásokat is szerveztünk. Vízen voltunk örökké… A Velencei-tavon rend volt – szögezi le, hozzátéve, hogy a víz mellett az erdőben is megtalálta a maga fő szenvedélyét: a kutyázást. Ezeken belül pedig a dúvadirtás és kotorékozás volt a fő kedvence.

„Állatbolond vagyok”

Amióta megnyílt a Pákozd-Sukorói Arborétum és Vadaspark, itt dolgozik állatgondozóként. - Az igazgató tudta, hogy állatbolond vagyok, ezért hívott ide. Vaddisznó volt az első lakó, amikor ide kerültem, és egy szelíd szarvastehén. Mára lett két madárház, kínai arany és ezüst fácánokkal, őket gondozom például. Van itt egy öreg és egy fiatal pár, amiket én szaporítottam. De van néhány emu, akiket szintén sikerült szaporítani – két utódjuk is van már. Továbbá vannak muflonok, dámszarvasok, és egy őz is. A muflonoknak a tenyészkosai már most aranyérmesnek számítanak. Őket is sikeresen tenyésztettük, már most tizenegy kiskosunk van, amelyek majd az országban segítik a vérfrissítést.
Fekete Tamás minden nap itt van az arborétumban az állatokkal. Nyugdíjasként is napi hat órát dolgozik. Azt mondja, ez segít abban, hogy az ember ne öregedjen meg…