Keresés


Kulturális, idegenforgalmi, gasztronómiai, gazdasági magazin
Hirdetés

A magazin letölthető változata




Az ingyenes Velencei-tó Magazin legújabb számát megtalálják a Tourinform irodáiban, a tó térségi szállodákban és a különböző vendéglátóhelyeken.

VELMA rövid hírek


Hirdetés

Térbeli gondolatok, grafovizuális élmények

Újabb alkotásokkal gazdagodott a Velencei-tó térsége azzal, hogy L. Simon László két alkotása is helyet kapott a kápolnásnyéki Halász Gedeon Eseményközpontnál. Gondolatai térbe emelésében két alkotótársa, Szőke Gábor Miklós és Kontur András voltak segítségére. „Grafovizuális” élmények várnak tehát a szemlélőre.

Met AMorf ózis 4.0 és Torz-Ó a címe annak a domborműnek és szobornak, melyet 2022. márciusában avattak a Halász Gedeon Eseményközpont épülete előtt. Az új alkotásokat bárki megcsodálhatja az egyébként szintén viszonylag frissen ide került „Ne igyál előre a medve bőrére!” című Szőke Gábor Miklós szobor, valamint a Halász Gedeont ábrázoló Raffay Dávid dombormű mellett. A két új alkotás L. Simon László képzeletének szüleménye, melyek térbe emelésében két képzőművész, Szőke Gábor Miklós és Kontur András volt segítségére.


L. Simon László (balra) alkotásait Szombathy Bálint (jobbra) mutatta be

Az alkotás folyamata
„Művészbarátaim bevonásával két korai, 1996-ban született lettrista alkotásom térbeli értelmezésére tettem kísérletet. Mindkét alkotás megjelent a konkrét és lettrista műveimből válogató met AMorf ózis című könyvemben” – mutatott rá alkotásai gyökerére L. Simon László. A művekről Szombathy Bálint költő, képzőművész és kritikus így emlékezett meg: „A költők a végső, megállapodott forma eszményét keresik, de van a költészetnek egy különleges ága, amely inkább a változtatás, a határátlépés bátorságára esküszik. Művelői arra tesznek kísérletet, hogy a szöveget kimozdítsák évszázados kötöttségeikből, tudniillik a vízszintes sorokból és a papír felületéről. Hogyan lehet a költészet nyelvét kimozdítani abból a közegből, amelyben ősi léte megfogant az írásbeliség kezdetein? Kizárólag úgy, olyan módon, hogy az írott nyelvet képlékeny anyagként értelmezzük, amely kilép a síkból, és behatol a valóságos, háromdimenziós térkiterjedésbe. Ezt a költészeti felfogást grafovizuális költészetnek nevezzük. A grafovizuális költészet sokfelé ágazik ugyan, de közös jellemvonásának az az igény tekinthető, hogy a betűkből álló szöveg ne csak olvasható legyen, hanem képzőművészeti élményt is nyújtson. Alaktanilag ugyanis minden betű esztétikai vonásokkal rendelkező grafikai jel is egyben, amely elvonatkoztatható attól a funkciójától, hogy más betűkkel egybefűzve tartalmi üzeneteket közvetít. A betűjel átalakításának és valós térbe történő beemelésének a kiemelkedő példáját fedezhetjük fel a most avatandó két alkotásban.

Az egyik dombormű, a másik pedig szobor, melyeknek origója L. Simon László 90-es évekbeli alkotásaiban található meg. L. Simon ifjonti nyelvi keresései már nyomtatott formájukban is felvetették annak a lehetőségét, hogy idővel plasztikai-szobrászati művé váljanak. A szerző arra tett kísérletet ugyanis, hogy a betűk átváltozását alaki mozgatásuk révén érzékeltesse a papír síkján, majd számítógépes animációban. Ennek az alkotói folyamatnak a záró megvalósulását tisztelhetjük most a fémbe átvitt betűalakzatokban és betűtorzókban, azoknak hullámzó és lüktető vonalaiban. A valamikori alkotói szándék jelenkori leleménnyé vált, vagyis beteljesedett. A vonalvezetés lágy – már-már erotikus tartományokba átcsapó – finomsága látványilag mintha elfeledtetné azt a tényt, hogy a szobrászat hagyományos anyagaival és fortélyaival szembesülünk. A szabadtéri alkotások nem üzeneteket közvetítenek, nem is a matériát hangsúlyozzák, hanem elsősorban formakultúránk érzékenységét finomítják. Úgy, hogy az elvontságban találják meg a lehetséges eszményi formát, a plasztikai művészet szuverén nyelvén válnak maradandóvá. Igazi multimediális művészet, amelyben találkozik a költő, a plasztikai művész és a jelenkori szobrász tudása és tehetsége. És amelyben megleli a szépművészeti élményt a nagy becsű művészetkedvelő közönség széles köre, apraja-nagyja, szemrevételezve többek között azt, milyen vajúdás által lesz az „A” betűből „M” betű. Lehet-e szebb születésnapi ajándék egy alkotó számára, mint amikor valóra válik valamelyik nagyra érdemesült.


Előtérben a torz-Ó, háttérben, a falon a metAMorfózis 4.0 Fotók: Kőmíves András

met AMorf ózis 4.0
A Halász Gedeon Eseményközpont falán látható met AMorf ózis 4.0 című reliefet L. Simon Lászlónak Szőke Gábor Miklós szobrászművész segített kivitelezni. „Az ő stúdiójában rozsdamentes acélból vágták ki a betűket, majd feketére festették őket. Az eredeti koncepcióm az volt, hogy corten acélból készüljön a mű: a betűk az évek során szép nemes patinát kaptak volna. Ám közben a falat is elszínezné a lefolyó rozsda, ezért tértünk el a tervemtől” – mesél a térbeemelés folyamatáról az ötletgazda L. Simon László azt is elárulja: a „4.0 verziószámot az indokolja, hogy az eredeti, 1996-os lettrista műnek elkészítettem egy animációs változatát, majd egy kirakós játékkocka is készült belőle. Ez utóbbinak a – Hapák Péter fotóinak felhasználásával készült – dokumentációja a fenti kötetben is megjelent, illetve a kockáimmal együtt kiállították a Betűk kockajátéka – a párizsi Magyar Műhely öt évtizede című összegző tárlaton is, a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) 2012. május 10-e és 2013. április 7-e között” – árulja el az alkotó, akinek akkor készült művei jelenleg a PIM gyűjteményének részét képezik.

torz-Ó
A másik lettrista munka a torz-Ó címet viseli. Akkor született – emlékezik az alkotó -, amikor a betűk esztétikai önértéke, a tipográfia művészi szintű művelése állt érdeklődése középpontjában. A betű- és szójáték megfejtéséhez nem kell különösebb intellektuális küzdelem: az eltorzított Ó betű a betűvonal megszakításával és a karakter egy részének törlésével torzóvá is vált: torzó torz Ó. „Az ennek nyomán született szobor azért nem kapott sorozatszámot, mert valójában nem az eredeti alkotás egyik variánsa, hanem teljesen új mű. Kontur András szobrász barátom számtalan modellt készített a javaslataim alapján, mígnem elkészült az a változat, amit felnagyítva szerettünk volna fekete gránitban vagy márványban viszont látni. Térben még inkább lehetett torzítani az Ó-t, mint a papírlapon, de arra figyelnünk kellett, hogy felismerhető maradjon a betű.
Végül kissé el kellett térnünk az utolsó tervtől, statikai problémák miatt nem tudtunk követ használni, s még a bronz változat esetében is módosult az alak annak érdekében, hogy a szobor stabilan álljon a talapzaton” – mesélt a torz-Ó elkészítésének folyamatáról L. Simon László, melynek végleges, bronz változatának kivitelezésében két kiváló szobrászművész segítette Kontur Andrást: Pogány Gábor Benő és Baráth Fábián.