Keresés


Kulturális, idegenforgalmi, gasztronómiai, gazdasági magazin
Hirdetés

A magazin letölthető változata




Az ingyenes Velencei-tó Magazin legújabb számát megtalálják a Tourinform irodáiban, a tó térségi szállodákban és a különböző vendéglátóhelyeken.

VELMA rövid hírek


Hirdetés

Egyensúly álmok és valóság között - Péreli Zsuzsa, aki mindig meghatódik a vidéki vendéglátás erejétől

Péreli Zsuzsa gobelinjeivel, szőtteseivel és papírkollázsaival az idei esztendő egyik legszebb képzőművészeti anyagát hozta el a Halász-kastélyba a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány. A tárlat olyan „kis életmű-kiállítás”, amelyen az alkotó szinte legelső és legutolsó alkotása is látható. Péreli Zsuzsát megihlette a Halász-kastély enteriőrje épp úgy, mint a vendégszeretet, melyet a Velencei-tónál nem először tapasztalt meg.

Hosszú ideig, akár egy évig is készülhet egy-egy alkotás

Több termen keresztül kápráztatta el a látogatókat Péreli Zsuzsa tematikusan berendezett, Világból világba című kiállításával a Halász-kastélyban. Ez alkalomból és apropóból beszélgettünk a művésznővel.
- Legutolsó szőttese, a mennyekbe hívó lépcsősor, azaz a „Világból világba” ihlette a tárlat címét. Mit hozott a látogatóknak még?
- A tárlat alcíme „kis életműkiállítás”. Ezt a kifejezést senki más nem használta idáig – tulajdonképpen azt jelenti, hogy majdnem minden korszakomból egy-két darab megtalálható ezen a tárlaton. Különböző technikájú és témájú alkotások, attól függően, hogy mikor mi érintett meg annyira, hogy abból műtárgyat készítsek.

– Mérföldkőnek mondható tehát ez a kiállítás. Megihlette a kastély?
– Megnéztem a helyszínt, a kápolnásnyéki Halász-kastélyt, s láttam, milyen nagyon szép. Azt is láttam, hogy ez nem olyan, mint a budapesti Műcsarnok, ahol hatalmas terek vannak. Itt tulajdonképpen kis, gyönyörű szobák tagolják a teret, amelyekben elképzeltem, körülbelül milyen tematika köré rendeznék kiállítást. Az első teremben így kapott helyet saját életem korai ideálja, Asta Nielsen, nagy némafilmszínésznő portréja, illetve az általam átírt képe. Általában a színészvilág és a bohémság együtt jelenik meg az első teremben. A második teremben akvarellek, grafikák és egy általam „deja vu”- nek nevezett papírkollázs technika sorozat látható. Utána a falu és a gyerekek együttes témája fedezhető fel. Én nagyon budapesti vagyok, nem volt vidéki rokonom, ettől aztán nagyon meghatódom a falutól. A természetesség a régi dolgok őrzése, a tájszólás, egy régi fénykép mind nagy hatással vannak rám. Ez a terem ezt jeleníti meg. De van itt gyerekmadonna, a kislány, aki a babával játszik, s így a felnőtt mama korai megjelenését mutatja be. Utána jön egy terem, ahol nagy a váltás: engem régen a régi fénykép-szerű szövés jellemzett, így itt elemelkedünk kicsit a földtől a spiritualitás felé. A gondolatiság erősebb az ábrázolásnál ezeken az alkotásokon. Ezután jön az angyalok terme, ahol látható a Világból világba című kárpitom, valamint három monumentális angyal, amelyek az általam közölni vágyott dolgokat személyesítik meg. Van a szegény angyal, amelyet tulajdonképpen a rendszerváltozás értékét vesztett pénzei borítják, alul egy nagyon szomorú lakótelep. De mégis az angyal jelzi, hogy fel lehet emelkedni. A másik angyalnak Aequilibrium, azaz Egyensúly a címe, amivel azt mondanám, hogy a földi és a spirituális, tehát a realitás és az álmodozások között egyensúlynak kell lennie. Nehéz dolog képeket elmesélni, ezért inkább látni kell. Az utolsó terem témáját pedig én úgy neveztem el magamnak, hogy Nap és Hold terem. Nagyon sok olyan képem van, amin mind a kettő szerepel, néha többször is, mint a valóságban. A tárlaton tehát látható szinte a legelső kárpitomtól a legutolsóig minden jelentősebb darab.


Elgondolkodtató témákat láthattunk teremről-teremre

– A Velencei-tóhoz köti-e élmény, emlék, amire jó visszaemlékezni?
– Gyerekkoromban voltam Sukorón, ami egy városi gyereknek megrendítő gyönyörűség volt az utcán bandukoló tehenekkel, a terményekkel, amelyek végül az asztalunkon végezték. Ilyen volt például a zöldborsó leves, ami megint csak egy városi gyereknek igazi felfedezés volt azután, hogy addig csak mirelitet fogyasztott. A gyönyörű, klaszszikus, régi falusi házakkal, hozzájuk illő beszédstílussal és a szeretetteljes vendéglátással mind olyan emlék, amit sosem feledek. Itt, Kápolnásnyéken is úgy érzem, hogy a gobelinbe és grafikába szőtt életrajzommal együtt vendégül vagyok látva. És ez rendkívüli érzés.


Péreli Zsuzsa: szinte minden korszakából hozott alkotásokat Kápolnásnyékre Fotók: Kőmíves András

"VILÁGBÓL VILÁGBA" - PÉRELI ZSUZSA KIS ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA A KÁPOLNÁSNYÉKI HALÁSZ-KASTÉLYBAN
„A szakmai klisé szerint a gobelin szinonimája Péreli Zsuzsa. Viszont Péreli szinonimája nem – nem csak – a gobelin, hiszen dolgozik ő más technikával is, és biztos, hogy más műfajban is ugyanilyen jeleset alkotott volna – vagy fog, ha kedve tartja.” – írta Frank János művészettörténész az 1987-es Műcsarnok-beli kiállítás előszavában. Új világok tárulnak elénk Péreli Zsuzsa textilművész szőttesein, melyek július közepéig tekinthetők meg a kápolnásnyéki Halászkastélyban. Arany- és ezüstfonalakból, ezerszín árnyalatokból szőtt munkáin megjelenik a transzcendencia, a túlvilág, az angyali gondviselés, melyeket hídként – vagyis inkább lépcsősorként – kapcsol össze egy-egy alkotás az emberi élettel. „Mindig lenyűgöz e művészi kifejezésmódnak a sokfélesége, a kézimunkának ez a tapintható, szemmel látható ereje, amit a textil hordoz. A szövés a legősibb mesterségek egyike, s készüljön bár művészi igénnyel kárpit vagy szőnyeg, mégis mindig hordoz valami gyakorlatiasságot, praktikumot, hétköznapit, egyszerűt és egészségeset. Így sosem tud igazán elvonttá válni. A gobelin pedig a legnemesebb képzőművészeti műfajok egyike, s mint ilyen, hatalmas szaktudást, kultúrát, különleges érzékenységet, s rengeteg munkát, szorgalmat és kitartást igényel.” – fogalmazott Lévai Anikó a kiállítás megnyitásakor.

A „kis életmű-kiállítás” végig vezeti a látogatót Péreli Zsuzsa, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihálydíjas magyar képzőművész, kárpitművész, érdemes és kiváló művész, szövött művészi életrajzán. Tanúi lehetünk egy több mint negyven éve tartó művészi pálya állomásainak. A művész kárpitjainak lelkünkhöz szóló világa segíti az embert elemelkedni az élet zaklatott hétköznapjaiból. Mint minden Péreli kiállítás, ez is egyfajta beavatás. A korai művek mindig az emberre fókuszáltak. Szinte átéljük a képeken szereplők sorsát. (Asta Nielsen, Gyerekmadonna, Vőfély), később teljesen egyéni szimbolikával találkozhatunk az angyalok és a természet különös megfogalmazásán át. A művész szándéka szerint, aki végiglátogat ezen a kiállításon, az találkozhat a benne évtizedek során felmerülő kérdések „égi-földi” válaszaival. Péreli, aki szinte kolostori magányban, akár egy éven keresztül is sző egy-egy kárpitot, szeretné a tárlatlátogatót elcsendesülésre, szemlélődésre, elmélyülésre sarkallni. Aki vele tart ezen az utazáson, az talán közelebb kerülhet saját lelke egyensúlyban tartásához is. A művész minden képe, még a legdrámaibb alkotás is az élet, a létezés szeretetéról beszél. „…művészete inkább szent, mint vallásos, inkább himnusz, mint ima, vagy ex voto… Mária és az Isten-gyermek különböző attitűdű ábrázolása…csodálatot ébreszt bennünk, és tisztelgünk egy ennyire kiteljesedett művészet és ennyire kommunikatív érzelem előtt.” – írta Michelle Giffault az Aubussoni Kárpit Múzeum igazgatója, Péreli Zsuzsa a Kogart Házban tartott kiállítása alkalmából megjelent album előszavában.

A tárlat megtekinthető: 
2022. július 31-ig a kastély nyitvatartási idejében.
2475 Kápolnásnyék, Deák Ferenc utca 10