Keresés


Kulturális, idegenforgalmi, gasztronómiai, gazdasági magazin
Hirdetés

A magazin letölthető változata




Az ingyenes Velencei-tó Magazin legújabb nyári számát megtalálják a Tourinform irodáiban, a tó térségi szállodákban és a különböző vendéglátóhelyeken.

VELMA rövid hírek


Hirdetés

Vintázs és romantika

Munkácsy Eszter a Velencei-tó partjáról induló jazzénekesnő fiatalkora felejthetetlen ikonjairól, zenésztársai energiáiról és az idei év terveiről mesélt.

Romantikus, elegáns, valójában soha le nem tűnt világot idéz meg az emberek lelkében Munkácsy Eszter, aki ma a Vintage Dolls formációval halmozza a sikereket a jazz világában. A Velencei-tó számára mindig az a közeg, ahová jó visszatérni, amely a családi összejövetelek meghitt hangulatát hordozza. Az énekesnő Nagy Lili és Szász Ági társaságában aratja le a babérokat a színpadon. A vintázs lányok nőies bájukkal és egyedi stílusukkal lehengerlik a közönséget.

– Gárdonyból indult a karriered. Mesélj kérlek, a kezdetekről: a Velencei-tavi életről, az itt téged érő első impulzusokról, amelyek aztán a zene, a művészet és a jazz világa felé tereltek. – Valóban innen indult minden, 6 éves voltam, amikor Budapestről a Velencei-tó mellé költöztünk, 3 évre rá már tudatosan erre a pályára készültem. Elég hamar kiderült a művészi beállítottságom, az ének és testnevelés jegyeim közti különbségből, és mivel zenész családba születtem, az irányt sem volt nehéz megtalálnom. A zene teljesen körül ölelte az életemet, beleértve a jazz műfaját is. Kiskoromban még nem értettem a stílusok közti különbséget, ezért minden zenére azt hittem, hogy jazz és teljesen sokkolt például az az információ, hogy Celine Dion nem jazzénekesnő. A műfajok iránti nyitottságomat azóta is igyekszem megőrizni.


Bájosak, romantikusak – igazán csajosak. Eszter megtalálta az útját

– Melyek voltak azok a momentumok, amelyek segítettek a kiteljesedésben? Akár szülői, pedagógusi támogatás, akár egy ihlet vagy példakép... 

– Nagyon szerencsés vagyok, hogy egy olyan gimnáziumba járhattam, amely nem elnyomta a zene iránti érdeklődésem, hanem több fronton is támogatta. Az agárdi Chernel István Általános Iskolában rendszeresen voltak olyan programok, amelyeken felléphettem, zeneórákra járhattam, és megengedték, hogy gyakoroljak az iskola zongoráján tanítás előtt és után. Dudás Márta és Mits-Kovács Eszter zongoratanáraim nagy hatással voltak rám, példaképként tekintettem rájuk. Kiss G. László, aki gitárt és basszusgitárt tanított nekem, fiatalkorom felejthetetlen ikonja marad. 

– Mi volt az első igazi zenei siker? – Nagyon nehéz egy bizonyos élményt találni. Apukámmal sokat zenéltünk otthon, eleinte csak kedvtelésből, gyakorlásképpen. Majd hivatalosabbá tettük és gitár-ének duó-t alapítottunk. Kislány voltam még, de elég komolyan bekerültem a zenei életbe, felvételeket, lemezt, videóklipeket készítettünk, és nagyon sokat koncerteztünk, többek között a Velencei-tó környékén. A sok sikeres koncertélmény, amit apával együtt szereztem, nagyon nagy hatással voltak az életemre. – A zenei képzés után egyből érkezett a jazz? – 2010-ben felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre és komolyan elkezdtem a nagybetűs tanulást.

Onnantól kezdve minden nagyon felpörgött. Iskolatársaimmal megalapítottam a Munkácsy Eszter Quartet-et, kislemezt készítettünk, majd bemutattuk egy tizenkét állomásos turnén Cseh országban. Több zenekarba bekerültem, mint énekes vagy vokalista és felléphettem rangos helyeken, tévéműsorokban, fesztiválokon. Harmadévemet a svájci zeneakadémián töltöttem és még abban az évben beválogattak a Monterux Jazz Voice Competition legjobb kilenc hangja közé, akkor ezt óriási dolognak éltem meg, hiszen erről álmodoztam régen! Eszter ezt követően egy össze művészeti projektben próbálta ki magát. Sarlós Flóra Eszter koreográfussal közösen kortárs darabot írtak, amelynek alapkoncepciója, hogy három táncost élőben énekkel egészítenek ki, és a zenét loopertechnikával rögzítik. Nagy sikert hozott, amikor ezt a darabot az Európa Parlament tanácstermének közepén adták elő Strasbourgban.

–  Az énekszólamok szeretete úgy látszik, sosem múlik el, hiszen a legfrissebb formációd, a Vintage Dolls is erre épül… –  A lányokkal egy közös koncert során ismerkedtem meg, ahol vendégművészként szerepeltünk. Az egyik svájci kurzusomon tanultam egy 30-as évekbeli háromszólamú dalt a Boswell Sisterstől, elővettük a kottáját arra a bizonyos koncertre és innentől kezdve ment minden magától. Gőzerővel nekiálltunk a repertoárnak, az imidzsnek szervezésnek és a Müpa Jazz Showcase-en debütáltunk a produkcióval. Kíváncsian vártuk, vajon milyen lesz a fogadtatás… Hála az égnek, csak jóról számolhatunk be. A fellépéssel különdíjat nyertünk, és sorra kaptuk a fesztiválmeghívásokat. Úgy látom, hogy a közönség nagy örömmel fogadja a formációt, a koncertek mindig nagy sikerrel zajlanak. Nagy Lilivel és Szász Ágival nagyon egy hullámhosszon vagyunk, a színpadon igazi energiabombaként hatnak rám, nagyon hálás vagyok, hogy összehozott velük az élet. 


Munkácsy Eszter Nagy Lilivel és Szász Ágival. A Vintage Dolls lányai tarolnak a színpadon. – Fotók: Vintage Dolls

– A jazz és a „vintázs” világa ma ismét sokakat vonz, mit gondolsz, miért? – Igen, ezt én is így látom. Ami nagyon régi, az manapság újszerűen hat az emberekre. Az akkori hozzáállás, viselkedéskultúra, öltözködés és zene nagyon eltér a maitól, és vágyunk egy kicsit vissza ahhoz, amiben tulajdonképpen nem lehetett részünk, mert csak filmekből, történetekből ismerjük ezt a korszakot. Szintén nagyon vonzó a jókedv, a humor, ami ezeket a zenéket jellemzi. Mindannyian szeretnénk részesülni ebből a vidám hangulatú mesevilágból, és erre egy Vintage Dolls koncert épp jó lehet, hiszen nekünk is az a célunk, hogy kiszakítsuk az embereket a hétköznapokból.

– Milyen álmaid, terveid vannak a jövőre nézve? – Szeretném, ha a Vintage Dolls-szal be tudnánk fejezni a lemezt, amin
elkezdtünk dolgozni, és be is mutathatnánk élőben. Ezt nagyon várom már. Van még sok ötletem, tervem, vágyam, de a megvalósítás nagyban függ attól, mikor tér vissza az élet a régi kerékvágásba. Addig is, megpróbálom ezt az időszakot most magamra szánni, olyan dolgokkal foglalkozni, amiket halogattam, vagy nem lenne rá egyébként időm, és igyekszem meglátni a jó dolgokat ebben a nehéz időszakban. Nem könnyű. Biztos vagyok benne, hogy jobban fogjuk értékelni a szabadságot. Alig várom, hogy mehessek próbálni, dolgozhassak.

– Visszajársz-e időnként a Velenceitóra? Ha igen, milyen érzésekkel? – Az időbeosztásom sajnos nehezen engedi, hogy gyakran járjak le a tóhoz, de mivel nagy a család, rendszeresen van valamilyen családi esemény, amit együtt szoktuk megünnepelni Gárdonyban. Az elmúlt években több nyáron is kaptam meghívást fellépőként az Agárdi Bornapokra, a Velencei-tavi Hal-, Vad-, Bor- és Pálinkafesztiválra és a terv az, hogy idén a kápolnásnyéki Halász-Kastélyban is énekelek majd. Ilyen koncertek során mindig elönt a nosztalgia, amikor meglátok egy régi ismerőst a közönségben. Múlt nyáron volt azért néhány nap, amit csak arra szántam, hogy kimenjünk a strandra és bámuljuk a vizet. Bízom benne, hogy ezt többször megtehetem majd, ilyenkor mindig eszembe jut, milyen csodás a vízpart és a környék. 

STR