Keresés


Kulturális, idegenforgalmi, gasztronómiai, gazdasági magazin
Hirdetés

A magazin letölthető változata




Az ingyenes Velencei-tó Magazin legújabb számát megtalálják a Tourinform irodáiban, a tó térségi szállodákban és a különböző vendéglátóhelyeken.

VELMA rövid hírek


Hirdetés

Mint puha szivacs a tömegben - A következő képzőművészeti utazás a Halász-kastélyban: Horváth Éva Mónika Tömegek sorozata

A kortárs művészeti élet újabb kiemelkedő és izgalmas rétegződéseket ígérő alkotójának anyagát hozza hamarosan Kápolnásnyékre a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány. Horváth Éva Mónika festőművész Törékeny egyensúly című albumának tömegábrázolásai nyújtanak majd lehetőséget a társadalmi-kulturális-képzőművészeti elmélkedésre. A művésznő maga mesélt a Velencei-tó magazinnak a „Tömegek”-hez való viszonyáról, a személyes integritás lehetőségeiről, munkái koloritjának jelentőségéről.

Horváth Éva Mónika szó szerint ’filozofikus festőművész’: festő tanár, esztétika és filozófus szakon végzett ugyanis a ’90-es években és a 2000-es évek elején. Ezt az időszakot azonban – saját bevallása szerint – megelőzték a ’80-as évek underground valóságának évei, melyekben a fiatalságát élte, s amely személyesen is vállalt különbözőséget adott neki. Ez a tudat jelentős hatással volt élete későbbi időszakára is. Törékeny egyensúly című albumában a társadalom mozgalmassága jelenik meg, s ezzel szinte szembeállítva vagy éppen integrálva, az emberi magány. Kápolnásnyékre a „Tömegek” című szekcióból hozza a legtöbb munkáját.
– Nagyobb bemutatkozásra nyílik alkalmam a kápolnásnyéki Halász-kastélyban, ahol ezúttal a Törékeny egyensúly című albumom bemutatója is várható, amely a 2010 és 2020 közötti papírmunkáimat öleli fel. Ez 200 munkát jelent, válogatás a témában készített alkotásaimból. Két szériát láthatunk benne, melyek párhuzamosan készültek. Az egyik, amit viszek a kastélyba, a tömegek dinamikáit, városi tömegrendezvények arcát mutatja meg, 109 lapon keresztül. Ez a széria az érzékelhető, látható helyzeteket s belső erőket játssza végig – mutat rá az alkotó, aki 2012-ben kezdte és 2020 végén fejezte be ezt a sorozatot. Főleg pasztellel dolgozott, a végén azonban megjelentek az aranyozások, ezüstözések, felületkezelések is a témákon.


A művésznő budapesti műtermében: az alkotásvágy folyamatos

Széntől az aranyig
Az alkotás folyamatáról így mesél: – Először egyvonalas szénrajzzal kezdődtek a munkák, amelyek a „lélektani tripeknek”, utazásoknak köszönhetően végül növekedni, burjánzani kezdtek, s váltak energikussá az üres felületeken – mondja. Kompozíciós kísérletei expresszionista, telített képkompozíciókban öltenek testet, absztrakt vázakkal, gömbökkel, hegyes szögekkel, melyek dinamizálják a felületet. Hangsúlyozza: a vásznakon nem jeleneteket, inkább szituációkat, helyzeteket teremt: – Majálist, szórakozók, táncolók tömegét, rock koncerteket, tüntetéseket, heves verekedéseket, sportrendezvényeket láttam, amelyek mind alkalmat adtak arra, hogy ezt a témát feldolgozzam. Az emberek együttléte szegmentált tömegben valósul meg, sosem homogén masszaként. Éppen ezért ezt a szegmentált tömeget lüktető ismétlődéssel, fraktális hullámzással is meg lehet jeleníteni – teszi hozzá az alkotó, aki tíz éven át dolgozott ezeken a munkákon. – S ha 10 évig csinálja az ember, sok mindent tud már róla. Ez idő alatt úgy bomlott ki bennem az összefüggések rendszere, ahogy dolgoztam, s az idő haladt. Igen munkásan készültek a lapok, mert egy, a kortárs művészetben ritka opcióra törekedtem: befejezni a munkákat. Az összeset! Egyesével és széria-szinten is a befejezettség igényével készítettem a munkákat. S ha valami befejezett, akkor nevezhetjük múlt - időbe helyezettnek – s akár tényként, megállapításként lehet viszonyulnunk hozzá.

A megfigyelő státusza
Horváth Éva Mónika vallja magáról: alapvetően megfigyelő típusú művész, aki fenomenológiai feldolgozás mentén vitte végig anyagát. Ezt az anyagot hozza Kápolnásnyékre, s abból is azt, „amit a helység szimmetrikus ékszerdoboz jellege elvisel”. Ebbe a gyűjteménybe illeszkedik az a 15 méteres fríz – egy több panelből álló kék folyam –, melyben egylényegűvé válnak a megjelenített helyzetek. A színi alapállása is egyértelművé válik majd a tárlaton: a fekete-fehérből a kék sárgák irányába mutat a munkafolyamat, melyben a sárga-arany gömbök, mint fejek egyfajta társadalomkritikát is jelentenek. Erről is szól a művész: – A fogyasztói világ emberére utal, akit mindig a pénz mozgat, de azt is jelentheti, hogy értéket teremt. Még akkor is, ha nem minden arany, ami fénylik… – teszi hozzá a festőművész, aki hatféle aranyozási technikát alkalmazott a Tömegek vásznain.


Horváth Éva Mónika: „a befejezettség igényével készítettem a munkákat” – Fotók: Kőmíves András

Magány a tömegben
A Törékeny egyensúlyban az emberi együttlétek, tömegjelenségek mellett azonban egyfajta személyes magány is megjelenik. – Ez bizonyos mértékben az  együttlétek során ugyan fellazul, de egy része megmarad, a személyiség belső identitását, integritását erősíti – mesél az album második szekciójáról Horváth Éva Mónika, hozzátéve, hogy ezeket a munkákat misztikusabb csendéletek jellemzik, s Taxogrammának nevezte el őket. – Ebből 120-at rajzoltam, a könyvbe 80 került, a kiállításra azonban csak egy-két darabot viszek, a magány megjelenítése kedvéért. A többi idén augusztus 23-án lesz látható a Karinthy Szalonban, ahol Taxogrammák címmel nyílik meg ez a tárlatom. A cím egy nyelvészeti fogalom, egyiptológusok használják főleg, s lényege, hogy az alkotás nem lineáris olvasatú, mint inkább sakktábla-szerűen lépegetve, laza szabályrendszer mentén fejthető fel, érthető meg, ahogy az egyes elemeket kiegészítjük a többivel. A Halász-kastélyban tehát Horváth Éva Mónika Tömegek című alkotássorozata lesz látható, melynek üzenete, hogy a „tömegességben” – amelyben egyformáknak tűnünk – ott van mégiscsak az egyén, annak belső, kérgesedett, csak az ő lényegét jelentő világa. S ez a tudat – mutat rá az alkotó –, keményít és felpuhít egyszerre – mint maga a változások folyamata.

Az alkotó az alkotás mögött
S hogy ebben a viszonylagos valóságban hol is van maga a művész? A tömegjelenetek mögött, mint megfigyelő, s mint résztvevő egyaránt jelen van, de mint alkotó, így látja: – A szemlélő mellett elemző, analitikus részem is létezik, önmagamnak, mint puha szivacs, kell működnöm, hogy érzékenyen tudjam a valóság komplex bonyolultságát átérezni, felfedni. S mivel a Törékeny egyensúlyt, mint projektet „végérvényesen” befejezte, most e két pólus – a tömeg és a magány – szintézisének feldolgozásába kezdett bele. De ez már a jövő, egy újabb alkotási folyamat része, melyben „lágyabb, nőiesebb, személyesebb identitáselemek” és a „tömegek közösségisége” is megjelenik, mint az én része. Üzenete, hogy „az interakció életben tart és emberré tesz”. A kérdés pedig, ami joggal fogalmazódik meg: „Fel tudok-e ebben oldódni?” Ebből a folyamatból várhatjuk az alkotó következő vásznait.