Képek egy elpusztult velencei kastély életéből - A Rédey-kastély

Részletek

Kitekintő

2025. augusztus 19. kedd, 11:00

A tó környéki kastélyoknak, kúriáknak az elmúlt nyolcvan esztendő mostoha sorsot juttatott. Volt, amit a háború pusztított el, a megmaradtak „köztulajdonba” vétele, az ezt követő felelőtlen gazdálkodás, majd a rendszerváltás környéki kaotikus tulajdoni viszonyok további csökkenést hoztak az épületállományban. A megmaradt épületek bútorait, berendezését 1945-ben széthordták, egyes, összedőlni hagyott kastélyok építőanyagát a „kádárkockák” építésénél használták fel, de a még mozdítható és beépített tárgyak „magáncélú felhasználása” még a kilencvenes években sem volt ritka. Nagy tehát az értékben és kultúrában mérhető veszteség, ráadásul az elűzött egykori tulajdonosok leszármazottainál is kevés tárgyi emlék maradt meg. Arról, hogy milyen lehetett az élet ezeknek az épületeknek a virágkorában, csak emlékezésekből és a csekély számban fellelhető, háború előtti fényképekből alkothatunk képet magunknak.

A hátsó teraszon

Velencén, a Régiposta utca, Gesztenye sor és Sirály utca határolta területen, a Beck-kastély és az Anna gőzmalom közelében állt egykor a Rédey-kastély. Az 1890-es években épült, jó arányú, minden fellengzősségtől mentes, inkább villaszerű épület tulajdonosa Rédey Richárd és felesége, Pekáry Gizella volt. Az év nagy részét Velencén, a telet budapesti lakásukban töltötték. A német rokonsággal és ottani érdekeltségekkel is rendelkező férj a tízes években a kor legmagasabb színvonalán álló német berendezésekkel (fűtés, világítás, konyha, fürdőszoba stb.) szerelte fel az épületet. Rédey Richárd 1919-es halála után a gyermektelen özvegy a testvéreit (Józsefet és Máriát) és azok gyermekeit rendszeresen vendégül látta. Így került szoros kapcsolatba Velencével a Telbisz- és Pekáry-család. A háború idején Velence sokat szenvedett a front hullámzásától, ez a kastély pedig még Velencén belül is rossz helyen állt: a tőle száz méterre sem álló Anna-gőzmalom épülete volt ugyanis a Margit-vonal egyik megerősített pontja. A harcokban az épület súlyosan megsérült, az oroszok kirabolták, a falba rejtett széfet kirobbantották, „mellesleg” a házat őrző cselédlányt is megerőszakolták. Az idős Rédey Richárdné a fővárosban vészelte át az ostromot, s amikor 1945-ben Velencére utazva szembesült azzal, hogy mindene odaveszett és reménye sincs a talpraállásra, rosszul lett és néhány napra rá elhunyt.

Légifénykép a kastélyról 1930-ból

Saját csónak, palló, ölebek. A Pekáry-nővérek és Telbiszné Alexy Gabriella

A megrongálódott épületet az azt megöröklő Telbisz- és Pekáry-család menthetetlennek nyilváníttatta és lebonttatta. Telbisz Loránd és felesége az egykori cselédházat vette birtokba, ott éltek halálukig, Pekáry István festőművész pedig nyaralót épített a kastély helyén és sok időt töltött Velencén, amit alkotásaiban meg is örökített. Az egykori kastélypark és gazdasági udvara mára felismerhetetlenné vált, felparcellázva nyaralók, lakóházak állnak a helyén. A kastély tehát eltűnt s nem maradt meg más belőle, mint néhány tucat fénykép az oldalági leszármazottaknál Egyedülállóan érdekes a közreadott légifelvétel. Ennek segítségével lehet pontos képet alkotnilehet pontos képet alkotni az épület szerkezetéről és a parkban való elhelyezkedéséről. Telbisz Imre felderítő pilóta, Rédeyné egyik unokaöccse készítette 1930-ban, aki bő tíz évvel később, az orosz fronton a legeredményesebb magyar légi felderítők közé tartozott. (A háború után, a valószínű megtorlás elől, nyugatra menekült, ott is halt meg.) A madártávlatú képen jól látszik, hogy a kastély a kanyargó Régiposta utca és a kis képek által takart, akkor még szinte fák nélküli Gesztenye sor bezárta területen állt. Az amatőr fotók legtöbbje a harmincas években és a negyvenes évek elején készült. Járjuk körbe az egykori kastélyt és pillantsunk be az ott élők, ott nyaralók környezetébe, mindennapjaiba!
Nagy hálával tartozom Rédey Richárdné unokahúga és unokaöccse gyermekeinek, dr. Vargha Ágnesnek és unokatestvérének, a 2023 végén elhunyt Jármyné Telbisz Zsuzsannának a fényképek megőrzéséért és közlésre való átengedéséért. Ezt az összeállítást Telbisz Zsuzska emlékének ajánlom! (Készülőben lévő nagyobb tanulmányom adatai alapján.) 

Kárpáti Miklós

Szalon, 1930 körül

A parkban. Csoportkép a két Telbisz fiúval, 1940 körül