Vitorlázók honfoglalása a Velencei-tónál - A Velencei Vitorlás Yacht Club megalakulása és első évei

Részletek

Aktív

2021. július 29. csütörtök, 10:45

Nehéz lenne kideríteni, ki és mikor feszített először vitorlát csónakja fölé a Velencei-tavon, hogy a szelet a maga szolgálatába állítsa. Valamivel könnyebb a dolgunk, ha a szervezett vitorlássport megjelenését vesszük szemügyre.

Halászat, vadászat, fürdőzők, vitorlások…
Tavunk hosszú ideig a halászat mellett a vadászat kedvelt terepe, korcsolyázók a XIX. század végén, a fürdőzők csak a XX. század elején fedezik fel – számukra készül az első gárdonyi strand. A Velencei-tó igazán Trianon után értékelődik fel, amikor a tengerpartját vesztett, egyharmadára zsugorodott országnak egyszeriben a második legnagyobb állóvizévé válik és a gazdasági nehézségek, infláció miatt a távoli és dráguló Balaton helyett egyre nagyobb számban keresik fel a fővárosiak. A növekvő igényeket látva 1923 nyarán a Hajdú-testvérek megépítik Velence első (egyben a tó második) strandját a mai velencefürdői szabadstrand környékén, amelyet az akkor a mainál még jóval délebbre álló velencei vasútállomás tett jól megközelíthetővé. Agárd még nem vonzó, a parcellázás és a fejlesztés majd csak a harmincas évek legelején indul meg. A látogatók számának növekedésével csak idő kérdése volt, mikor fedezik fel a nádasok közti nagy vízfelületeket a vitorlázók. Kézikönyvekben, korabeli sajtóhíradásokban elvétve találunk egy-egy adatot, utalást a vitorlás egyesületi élet elindulásáról, röviden foglaljuk össze ezeket.

Vitorlás yacht a Velencei-tavon

Egy 1935-ben megjelent sportlexikon szerint az első Velencei-tavi vitorlás egyesületet, a Velencei Vitorlás Yacht Clubot 1927. október 16-án alapították, jórészt korábban a Balatonon gyakorlatot szerzett sportolócsaládok. Elnöknek Kertész K. Róbertet, a kultuszminisztérium helyettes államtitkárát, a neves építészt nyerték meg, valamivel később a Velencén élő gróf Wickenburg István, egykori fiumei kormányzó is bekapcsolódott, elvállalta az alelnöki tisztet. 1928 decemberében tartották első közgyűlésüket, ahol új klubház építését határozták el. 1929-ben rendeztek először háziversenyt, amelyet aztán évente több is követett. Ezek a híradások a napilapok sportrovatában jelentek meg – de igen sok kérdést hagynak nyitva, többek között azt, hogy hol volt az egyesület bázisa, hol állt a klubház, honnét indultak portyára a sportolók. Velencén? Gárdonyban? Agárdon? Volt-e valamiféle előzménye az 1927-es megalakulásnak?

1929. Épül az új klubház. Öltönyben az elnök

A helyszínre elsőként egy tűzeset sajtóhírei világítanak rá. Történt ugyanis, hogy 1928. júniusában a VVYC fiatal sportolói Velencén tartózkodva valóságos lángtengerre lettek figyelmesek. Azonnal a helyszínre siettek, kiderült, hogy Beck Lajos kisvelencei birtokán gyulladt ki egy istálló a mai Kis út, Iskola utca és Gesztenyesor határolta területen. A fiatalemberek Radwány Imre és Pósa Ernő vezetésével a tűzoltók megérkezéséig sikeresen lokalizálták a tüzet, megakadályozták a továbbterjedést és a nagyobb károkat. A vitorlástelep velencei helyszíne melletti másik bizonyíték egy 1932-es hír, mely szerint 1933 tavaszán a nagyszámú jelentkezések következtében meg tudják alakítani a velencei telep mellett a gárdonyi és agárdi alosztályokat is. A pontos helyszínt azután egy harmincas évek elejei velencei parcellázási vázlat segít meghatározni, itt már feltüntették a vitorlásbázist a már említett Hajdú-strand déli oldalán. Ennek ismeretében az 1920-as évekbeli légi fel vételen is könnyen megtaláljuk azt a két kisebb épületet, amely a kezdeti időszakban a vitorlázók elhelyezésére szolgálhatott. Nagyjából ennyit tudunk összerakni a kézikönyvekből, a sajtóból és egyéb helytörténeti forrásokból. Értékelhető visszaemlékezésekkel, levéltári adatokkal mindeddig nem találkoztam. Nem túl sok, de azért a semminél több.

A házinapló
Szerencsére vagy negyedszázada vétel útján helytörténeti gyűjteményembe került két kéziratos füzet, melyek közül az egyik a Velencei Vitorlás Yacht Club 1928 és 1931 között vezetett házi naplója. A bejegyzések többsége a házban megforduló sporttársak, vendégek nevét tartalmazza, de sok érdekes, néha extrém időjárási eseményt is megörökítettek (így 40 fokos hőséget és március végi jégpáncélt), nem beszélve a versenyekről, hajónevekről, statisztikákról.

1929.márc. 24. Készül a naplóbejegyzés a jégborította tóról

Egy áradáskor komolyan felmerült, hogy a vasúti töltés talpfáihoz kössék ki a hajókat… Egyedülálló értéket jelent azonban a naplóban megőrzött, 1927 és 1929 közötti, képeslapként készült, dátummal ellátott 36 amatőrfelvétel, amely jól dokumentálja a nomád kezdetektől az első kis épületen keresztül az új, verandás klubház felépüléséig az egyesület mindennapjait. Ezekből a fényképekből most közreadok néhányat, hogy az olvasó könnyebben belehelyezkedhessen a csaknem száz évvel ezelőtti vízi- és nádivilágba, az áradó és apadó tó látványába – érzékelje, honnan indult el ez a szép sport a Velenceitavon.

1929. Egy képen az új és a régi klubház

A megalakulás
A dokumentumok az egyesület előtti időszakra is információval szolgálnak: a másik kéziratos füzet ugyanis egy játékos „török” törvény- és szabálykönyv, amely sokban hasonlít az akkortájt divatba jött indián csapatjátékokhoz, legalábbis ami az idegen hangzású neveket, „törvényeket”, szabályokat, dicséreteket és büntetéseket illeti. A „dervisek” 1923 és 1927 között vezették a füzetet, a kapcsolatot pedig a már említett házinapló elején található „Dervisek! Barátaink! Vendégeink” kezdetű bevezető igazolja. Eszerint valószínűleg már 1923-tól kezdve lejártak a fiatalok a tóhoz, s a kötetlen együtthajózás évei alatt értek olyan szintre, hogy megalakulhatott a Velencei Vitorlás Yacht Club. Magyarázatot ad ugyanakkor a versenyeken szereplő velencei hajók törökös neveire is (Dsin, Yerel stb.). A Velencei Vitorlás Yacht Club a harmincas évek elejére „belakta a tavat”, a nyaralótulajdonosok számának ugrásszerű növekedése a vitorláséletben is jelentős fejlődést, valóságos virágkort hozott. Az itt megszerzett készségek révén a versenyeken sikerrel vették fel a küzdelmet a nagy hagyományokkal rendelkező, gazdag balatoni klubokkal. De ez már egy másik, egy következő történet tárgya lehet.

Kárpáti Miklós
Források: Kárpáti Miklós helytörténeti gyűjteménye, Arcanum Digitális Tudománytár. A légifelvétel felhasználásáért a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárának mondok köszönetet.